7. fejezet

A szívem a torkomban dobogott, mikor kiléptem a fürdőből. Nem is tudom, kire számítottam. Talán Barbara-ra. Shadow-nak és Mark-nak legalábbis, szokása kopogni.

Megkönnyebbült sóhajt hallattam, mikor Alexivel szemben találtam magam. Aztán, mikor át akart ölelni, elhúzódtam.

 - Hogy kerülsz ide? – Néztem rá vádlón.

 - Utánad jöttem a következő géppel. Aaron mondta, hol vagy, és melyik szállodában. Mikor ideértem, találkoztam Shadow-val, aki azt mondta, hogy most hagyjalak magadra. Most is csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy készülj össze, mert nemsokára indulnunk kell vissza – hadarta ijedten. Na jó, azért ennyire nem kell megijedni tőlem. Nem vagyok én Scarbie.

 - Hiányoztál – bújtam hirtelen hozzá.

 - Te is nekem – ölelt meg. Felnéztem rá.

 - Tényleg? – Vontam fel a szemöldököm.

 - Tényleg. – Bólintott.

 - Akkor jó. Csomagolok – Húzódtam el tőle, és kezdtem bedobálni a bőröndömbe a cuccaimat. Fél perc alatt végeztem is.

Feldobott, hogy Alexi itt van. Ez volt a legjobb meglepetés, amiben mostanában részem volt.

Alexi figyelt, miközben csomagoltam, és ismét megölelt, miután végeztem.

Mire visszaértünk Finnországba, már olyan jó kedvem volt, hogy Shadow és Mark csak lesett. Néha még őket, és magamat is, meglepem a hirtelen hangulatváltozásaimmal.

 - Te, ha én tudom, hogy egy Alexi ilyen jó kedvre tud deríteni, akkor megfenyegetem, hogy megölöm, ha elhagy – Jegyezte meg Shadow, mire csak vigyorogtam.

Amint visszaértünk a próba terembe, bejelentettem Aaron-nak, hogy hazamegyek, és elkészülök a koncertre, majd, Alexi-vel hazamentem.

Amíg kipakoltam a bőröndömből, megengedtem Alexinek, hogy kiválassza a ruhát, maiben este fellépek majd.

Kezemben egy kék, szakadt farmerrel, egy Nirvana-pólóval, egy fehér tornacipővel,és egy cipzáras pulcsival, elvonultam átöltözni.

Fél perc alatt végeztem, és szerencsére időben odaértünk a koncert helyszínére.

A backsatge-ben még mindig a szokottnál gyakrabban öleltem át és csókoltam meg Alexit, aki még véletlenül sem ellenkezett.

 - Srácok – Jött oda Aaron egy, nyakharapdálós csók után-, ezt azért a színpadon mellőzzétek. Nem szeretnénk, hogy egy kisebbfajta lázadás törjön ki miattatok – magyarázta.

 - Miféle lázadásra gondolsz?  - Kérdezte Alexi egy enyhe vigyorral.

 - Olyanfélére, hogy néhány elvetemültebb rajongó feldühödik, és esetleg megtámadják Victoriát -mondta Aaron fojtott hangon.

 - Értem - fagyott le Alexi arcáról a vigyor.

 - Azt hittem, ilyen rajongói kirohanások a popénekeseknél szoktak lenni-jegyeztem meg.

 - Igen, ott látni ilyeneket – bólogatott a menedzser-, de nem árt, ha mindenre felkészülünk. Nem szeretném, hogy Victoria megsérüljön. – Beszélt tovább Aaron. Alexi szemében, mintha féltékenység lett volna. Vagy talán csak én képzeltem oda.

 - Melegítsetek be – Szólt közbe Jonathan.Megcsókoltam Alexit, mielőtt a gitárom felé indultam.

 - Szerintem nem úgy gondolta-jegyezte meg Jaska, amit egy nyelvöltéssel jutalmaztam.

 - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hol harapta meg a nyelvedet-rázta meg a fejét a dobos.

Hát jó. Így is játszhatunk – gondoltam, és bemutattam egy „szép” kézmozdulatot, vagyis beintettem neki.

 - És arra sem vagyok kíváncsi, hogy mit csináltatok a múlt éjjel-vigyorgott még szélesebben.

Dühösen kifújtam a levegőt. Ez mindenre tud valamit mondani?

Alexi a kezében lévő pengetőt a dobos felé dobta, aki elkapta, és nézegetni kezdte.

 - Add ide – ugrott Alexi a pengetőért.Jaska letette a pergődobot, és a zsebébe dugta a pengetőt.

 - Nekem adtad, ajándékot pedig nem illik visszakérni-vigyorgott Jaska gonoszul. – Na jó, ma gyereknap van, tessék – nyújtotta a pengetőt Alexi felé. Alexi a cucc után nyúlt, de Jaska addig emelte a kezét, amíg Alexi már nem érte el, így a hátára ugrott, és úgy vette vissza a pengetőjét.

 - Így fogok bevonulni – Találta ki Alexi. Ezek őrültek. De nem baj, én így szeretem őket.

 - Na azt már nem! Kezdte el csikizni Alexit, aki majdnem röhögő görcsöt kapott, és leugrott a hátáról.

Ezután némi játék következett. Mindenki azt játszott, amit csak akart.

Alexi, Henkka, és Jaska Bodom számokat, Janne pedig Nightwish-t játszott, és pedig azt, ami csak eszembe jutott.

Időközben megérkezett Shadow és Mark. Az ígérték, szereznek piát a koncert utánra. Vagyis, most már nincs a környéken olyan bolt, amiben van még alkohol.

Na, akkor ma is jó kedvvel alszok el-gondoltam.

A vége az egésznek az lett, hogy Mark elvette a gitáromat – na jó, én adtam oda Neki - , és játszani kezdett, amit én nagy szemekkel néztem. Imádom nézni, ahogy játszik. Olyan eredeti…

 - Készüljetek, még két perc – Kiabálta el magát Jonathan, mire majdnem leestem a székről.

Felkaptam a gitáromat, a sapkámat a szemembe húztam, lehajtottam egy doboz sört, megigazítottam az ujjatlan kesztyűmet, és kész is voltam.

Negyedikként beálltam a sorba. Alexi ment ki először a színpadra, amit hatalmas üdvrivalgás követett. Mi is szép sorban mentünk fel, és elfoglaltuk a helyünket. A tömeg csak akkor csendesedett el, amikor Alexi felkonferálta az első számot, a Hate Me! – t.

Végig néztem a tömegen, miközben játszottam. A közönségben maximális sebességgel csápoló, és az alkoholtól teljesen betompult aggyal állókat lehetett látni.

Imádom a színpadot. Olyan jó érzés, hogy ami energiát a gitározásba fektetek, azt a közönség többszörös szeretettel viszonozza, hogy az valami hihetetlen. Tulajdonképpen ez az egészben a legjobb…

Egy órával később, a ráadás előtt megittam még egy doboz sört. A koncert eleje óta már ez a harmadik liter pia. Ettől még nem rúgok be, csak a jókedvem fokozódik, de az nagyon…

Alexi felkonferálta az utolsó számot, a Hate Crew Deathroll-t. A közönség ha lehet, még jobban fel volt pörögve, mint a koncert elején. És persze több volt a homályos tekintet – észrevételeztem, miközben pengettem, és a közönséget pásztáztam. Nem kerestem senkit sem, csak hagytam, hogy a szemeim tegyék a dolgokat, ahogy az ujjaim is.

Egy ismerős arcot pillantottam meg a sok ismeretlen között. Görcsbe rándult a gyomrom, mikor megláttam a barna, göndör hajat, a szabályos arcot, a gyűlölettől izzó szempárt… Az nem lehet, hogy itt van – kezdtem el tagadni. – Az nem lehet… Biztosan csak a pia játszik velem. Honnan tudná ,hogy né most itt vagyok?! Minek jönne ide?! – Kérdeztem magamtól, miközben az utolsó hangokat pengettem.

Amint véget ért a szám, a közönség elképesztő hangorkánnal köszönte meg a jelenlétünket. Még avgy negyed óráig nem mehettünk le a színpadról, mert a közönség folyton kiabált, és a vége az lett, hogy eljátszottuk a Touck Like Angel Of Death – et.

Mikor csuromvizesen, fáradtan, és álmosan lementem a backstage – be, a teljesen felpörgött Shadow fogadott.

 - Hú, ez nagyon jó volt! Nehogy betompulj, még csak most kezdődik az este!

 - Mindjárt elalszok… Inkább menjünk fel hozzám – Javasoltam.

Aaron, bár nem volt oda az ötletemért, hívta Jonathan-t, és a két menedzser elvitte Shadow-ot, Mark-ot, és a Bodomot, meg engem a házamhoz.

Mire oda értünk, Jonathan teljesen elálmosodott, és eldőlt a kanapémon, Aaron pedig rá, és úgy aludtak el, mint a testvérek, mire csak jót mosolyogtam. Legalább ők összetartanak…

-Mi ez? – Kérdezte Shadow, vagy jó fél óra ivászat, beszélgetés, és kártyázás után.

-Ember – mondtam, de meglobogtatta előttem a kék virágos fényképalbumomat, amiben Daniel képei vannak. A egészet elintéztem egy vállrándítással, pedig valami azt súgta, hogy nagyon nagy baj van. Ilyenkor 

bírom én az alkoholt…

-