18. fejezet

-Ez most komoly?-Nézett rám Alexi hitetlenkedve.Még sosem láttam ennyire meglepettnek.
-Jonathan,mondd vissza,vagy halaszd el az interjút-kérte Alexi.Megráztam a fejem:
-Nem,ne mondd vissza.Alexi elmegy-jelentettem ki határozottan.Nem lenne valami jó ötlet,hogy Alexi velem jöjjön.
-De most te tényleg találkozni akarsz Miss Sátorral?-Szólt közbe Jaska.
-Igen.És beszélni is fogok vele-mondtam határozottan.Mindenki úgy nézett rám,mintha őrült lennék.Annak is éreztem magam.De ezt nem mutattam ki.
-Ez hülyeség.Ki tudja,mit tesz majd-aggodalmaskodott Henkka.A nyakába akasztotta a gitárját,kezébe pengetőt vett,hogy Markkal gitározzon.
A többiek még mindig minket,pontosabban engem néztek.Kezdtem rosszul érezni magam,így elhúzódtam Alexitől,és én is gitárt ragadtam.
-Nem az.És elmegyek.Egyedül-hangsúlyoztam ki az egyedül szót.
-Egyedül biztosan nem mész te oda-jött utánam Alexi.
-Nem leszek egyedül.Velem lesz a telefonom és a bátorságom-vágtam rá egy enyhe,játékos vigyorral.
-Meg én-közelített.Tudta,hogy ha átölel,sokkal könnyebben tud majd meggyőzni.Pont ezt akartam elkerülni.
Annyit tudtam,hogy Barbara szemében a szerelem és a boldogság vörös posztó.Lehet,hogy felhúzná Alexi jelenléte.Ki tudja,mitől jön elő a másik éne...
-Nem.Te mész a fotózásodra-ellenkeztem,és hátrébb léptem.
-Úgy vitatkoztok,mint az óvodások-morogta Aaron.
-Ja,a hajhuzigálás még hiányzik-pacsizott vele Jonathan.A plafonra néztem.
-Egyikőtök sem szakadhat kétfelé,és az adott szavatokat pedig már ne vonjátok vissza,mert akkor szavahihetetlenné váltok-szólalt meg Mark,és tovább pengette fekete Ibanezét.-Ha nem lennék én is beírva erre a baromságra,akkor elkísérném Victoriát, tőlem Barbara tart. De mi lenne,ha más kísérné el?-Vetette fel.
Tényleg.Mi is vagyunk ám valamilyen emberek.Csak a legésszerűbb megoldás nem jut eszünkbe...
-Ez is jó ötlet-bólogattam,és Alexire néztem.
-Ebbe én sem tudok belekötni-sóhajtott lemondóan.-De ki kíséri majd el?-Nézett körbe.
-Majd én-vágta rá Shadow. Hálásan rámosolyogtam.Jó,hogy Ő jön majd velem,bár nem tetszett a gondolat,hogy kísérgetni akarnak,mint valami óvodást.Mintha nem tudnék vigyázni magamra.Bár,ha Alexi jönne velem,Barbara biztosan behülyülne...
-Jó,ezt megbeszéltük-pengettem tovább,és megpusziltam Alexit, aki aggodalmaskodva ölelt meg egy pillanatra.
Mindenki a hangszeréhez ment,és beállt a helyére.
Tudtuk,hogy még rengeteget kell gyakorolnunk,különösen azokat a számokat,amiben heten játszunk,így nekiláttunk.