Victoria szemszöge:
Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig
búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajú srác Aaron – nak, a
menedzseremnek.
- Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően
technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen
tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy
fa alá.
- Na. ki ő, és hol van? – Kérdezte a fiú.
- Fordulj hátra – Javasolta Aaron, és állával felém
bökött.
Lehajtottam a fejem, és tovább pengettem, mintha
semmit sem hallottam volna.
- Egy lány? – Kérdezte a gyerek, mintha attól, hogy
nőnemű vagyok, teljesen hülye lennék. Mindig, mindenki ebbe köt bele először.
Letettem a pengetőt, és felnéztem a gyerekre. Kis
híján elájultam, mikor megláttam, hogy a Bodom énekese, Alexi Laiho áll velem
szemben.
- Nem, baszki, ufó vagyok! Ja, és még mielőtt
belekötnél, balkezes is!
- Akkor miért jobb kezes gitáron játszol? – Nézett
a gitáromra.
- Miért ne? – Kérdeztem vissza.
- Ahogy gondolod. Legközelebb mikor érsz rá? – Vett
elő jegyzet füzetet és tollat.
- Most.
- Victoria, a következő fellépésed holnap este
kilenckor lesz – Kotyogott közbe Aaron.
- Tudom – Egy bonyolult akkorddal őrült tekerésre
váltottam, csak hogy bebizonyítsan, hogy tudok gitározni.
- Mindjárt jövök – Tűnt el Alexi az erkély
irányába. Aaron – t valaki hívta, így kiment telefonálni. A laptopját a padlón
hagyta.
Odamentem a géphez, és felmentem a Hammer World
honlapjára.
Nem lepődtem meg, mikor a legfrissebb hírek között
láttam, hogy Roope balesetezett.
„A Children Of Bodom gitárosa, Roope
Latvala, hajnalban autóbalesetet szenvedett. „Nem tudjuk, Roope mikor fog legközelebb színpadra állni. A keze
sérült meg, a bal alkarja szilánkosra tört. A következő turné állomásokat
vendég gitárossal tesszük meg. Hogy kivel, az még kérdéses. Szurkoljatok, hogy
Roope minél előbb meggyógyuljon.” –
Nyilatkozta Alexi Laiho, a Bodom frontembere…”
Alexi összecsukta a laptopot.
- A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. –
Jelentette ki.
- Rendben – Álltam fel, a nyakamba akasztottam a
fekete Ibanez gitáromat, a zsebemből elővettem egy Hetfield – pengetőt, és
eléggé gyorsan kezdtem el pengetni.
Egy másik gitár hangja hallatszott a hátam mögül:
Alexi még gyorsabban pengetet, mint én, mire gyorsabban mozgattam az ujjaim.
Több, mint fél óráig versenyeztünk, mikor hirtelen
megálltam.
- Na mi van, csak ennyit tudsz? – Vigyorgott Alexi
kárörvendően.
- Te vadbarom, már negyed órája elkezdődött a
meghallgatás! – Csomagoltam el a gitáromat villám sebességgel.
- Ó, baszki – Morogta Alexi, és követte a példámat.
– Én vezetek. – Vette a hátára a tokot, az erősítőt meg a kezébe.
- Jó - szedtem össze a cuccaim, és mentem le
a lépcsőn. – De ne úgy hajts, mint egy lajhár, mert akkor kidoblak a csukott
ablakon, értetted? – Néztem rá szigorúan.
- Meglepődsz, milyen gyorsan és biztonságosan
vezetek – Nézett rám, és egy pillanatra elcsodálkoztam, hogy milyen kék a
szeme.
- Ugrás – Nyitotta ki az anyós ülés melletti ajtót,
és beültem.
Alexi is beszállt, hátra tette a motyóját, majd
beindította a motort.
Tényleg elég gyorsan hajtott, a négy mérföldes táv
felénél azonban sárga lámpát kaptunk.
- Akkor most várunk – Törtem meg a csendet.
- Átmegyünk akkor is, ha halvány piros – Jelentette
ki Alexi magabiztosan, és áthajtott a már három másodperce piros lámpa alatt.
- Tényleg úgy vezetsz, mint egy elme beteg –
Nevettem.
- Na ja – Bólintott. – Arra nem gondoltál, hogy a
Halál kezére akarjak juttatni?
- Nem. Vagy annyira egoista, hogy megóvd magad –
Bölcselkedtem.
- Kiugrok.
- Tégy úgy.
- Megérkeztünk – Hajtott fel félig a járdára.
Parkoló nem volt.
- Ugrasz már? – Türelmetlenkedtem.
- Hát, ha a többiek beleegyeznek, hogy belépj a
bandába, akkor a tetőről ugrok – Szálltuk ki.
- Készítem a botot, amivel lelöklek. – Ígértem.
- Miért, nem mersz hozzám érni? – Próbált idegelni.
- De nem ám. Tudod, még szükségem van a kezemre,
nem akarom, hogy leessen. Ne titkold, hogy fertőző vagy.
- És, mi van, ha a hátadhoz érek hozzá? – Simított
végig a gerincem mentén, mire elhúzódtam.
- Nyaktól lefelé lebénulok.
- Ez a miénk - Mutatott a próbatermük ajtajára,
majd benyitott.
- Na végre! - Kiáltott fel a dobos, ha jól tudom, Jaska.
- Ő Jaska, a banda legperverzebb tagja - Mutatott Alexi a dobos felé, aki vigyorogva bólintott, mire intettem neki. - Az, ott, aki pont most keveri össze a cseresznye szörpöt a sörrel, a billentyűsünk, Jane, akarom mondani, Janne. - Bökött a gitáros egy, hosszú hajú fazon felé, aki épp felkínálta az érdekes italt egy másik tagnak, aki vissza utasította az ajánlatot. - Az, akit az előbb Janne meg akart mérgezni, Henkka, a basszer. A naplódat ne hagyd előtte, mert elolvassa, mint minden mást - Nézett a sarokban üldögélő és olvasó srácra. Henkka úgy olvasott, hogy talán még azt sem vette volna észre, ha húsz vandál felgyújtja az épületet. - Roope most nincs itt, de gondolom, tudod, kiről van szó.
- Ja. Én mindent tudok. De miért balesetezett?
- Hannan tudjam? Majd kiderül. Hol a gitárod? A levegőn akarsz játszani, vagy mi?
- Na, most, hogy megbeszéltétek a következő randit, ideje lesz belevágni - Jelentette ki Janne.
- Ne mondjátok, hogy elnéztétek az órát - Jött oda Jaska vigyorogva.
- Nem. Csak versenyeztünk. Egyébként ő Victoria. - Mutatott be a bandának.
- Aha, persze. A kiscsaj meg még annyira az élmény hatása alatt van, hogy az ingét sem gombolta be - Bökött állával a fekete pólóm felé, ami felett piros kockás, nyitott inget viseltem. Jaska megkerült. - És a keresztjét sem igazította meg - Dobta előre a kereszt medálomat.
- Lépek a gitáromért - Motyogtam, és leszaladtam az autóhoz, amit Alexi nem zárt be. Mibe kevert Aaron?
Hamar össze szedtem a cuccot, és a próba termet is első próbálkozásra megtaláltam. Az ajtó előtt megálltam, és letettem az erősítőt. A kilincs felé nyúltam, ám a kezem megállt a levegőben.
- Azért, mert majdnem olyan jól játszik, mint én. - Hallottam Alexi hangját. - Amúgy semmi bajom nem lenne vele.
- És bal kezes is. - Jegyezte meg Alexi.
- Tényleg? - Csodálkozott Henkka. Fújtam egyet mérgemben.
- Ja. De hol van már? Megnézi a gossip girl-t vagy mi? - Türelmetlenkedett Alexi. Jó hangosan bekopogtam, bentről jött a "Szabad" engedélyezés, és beléptem.
- Na lássuk, mit tudsz - Jött elém Alexi, a tipikus "na-kíváncsi-vagyok-meddig-bírja" arccal.
- Mit játsszak? - Kérdeztem bátran. Remélem, hogy olyat mondanak, amit tudok.
- A Hate me! szóló részét. - Utasított Alexi, és megállt előttem. A többiek leültek a földre, de szerencsére csak Alexi hátát látták.
- Nem ritmus gitár poszton lennék? - Kérdeztem.
- De De most ezt játszod, mert én azt mondtam - Hozta elő a legjobb indokot.
- Oké, főnök - Tisztelegtem, majd elkezdtem pengetni.
Mikor a dal végére értem, a gitáros elismerte, hogy hibátlanul játszottam el a számot, majd utasított, hogy játsszam el a ritmus gitár szólamát is. Az is hibátlanul sikerült, amitől jó kedvem lett. Nem azért, mert nem tudom, hanem azért, mert azt hittem, hogy elhibázom Alexi kíváncsi tekintete miatt.
- Ügyes a kiscsaj, erre már rájöhettünk - Szólalt meg Jaska jó húsz szám után. Éppen ideje volt, mert már kezdett fájni a kezem.
- Szavazzunk - Fordított nekem hátat Alexi. Kicsit kiléptem mögüle, hogy lássam, mi történik.
Alexi és Jaska azonnal fleemelte a kezét, Janne és Henkka, pedig, pár másodperc késéssel.
- Akkor fel vagy véve - Jelentette ki Alexi, mire elvigyorodtam. - A szerződést holnapé írjuk alá. A többi bohóckodást is holnap intézzük. A szerződésed a turné végéig fog szólni. Elvárjuk, hogy a próbákon is, és a koncerteken is... - Kezdte a szokásos szöveget.
- ...és az ágyban is... - Kotyogott közbe Jaska.
- ...A maximumot nyújtsd. Ha nem így történik, akkor érzéketlen búcsút veszünk egymástól. Megértetted? - Kérdezte.
- Nem, légyszi, magyarázd el még egyszer - Tettem a hülyét.
- A szerződést... - Kezdett bele egy sóhajtás után.
- Meg ne próbáld! - Kiáltottam fel röhögve.
- Akkor jó. Már kezdtem azt hinni, hogy gyenge a felfogásod. - Fújta ki a levegőt megkönnyebbültem Alexi.
- Teszteljük a csajt, hogy mennyit bír - Hadarta Jaska fojtott hangon Henkka-nak és Janne-nek, mire azok meg bólogattak.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)