11. fejezet

Majdnem fél óra múlva, megérkezett az összes Bodom-tag, még Roope is, és a foREVer is. A hangulat is alakulóban volt ,köszönhetően a sok sörnek és a cigifüstnek, amitől már alig láttuk egymást.
Alexi is sokkal nyugodtabb és jobb kedvű volt, mint amikor átléptük a küszöböt.
-Gyerekek, két fontos dolog miatt hívtunk ide titeket - kezdett bele Jonathan felelősségteljesen .-Mint láthatjátok, Roope visszatért közénk, és most már velünk tart. Persze még legalább két hónap kell, mire elkezdhet gitározni, de a lényeg,hogy ismét itt van, nem? -Tette fel a költői kérdést, mire újabb kör alkohol került kiosztásra, és tűnt el. Mi így ünneplünk.
-A másik viszont már rossz hír - vette át a szót Aaron. - Victoria , sajnálom, de meg kell válnunk tőled. Most hívott fel a HammerWorld, hogy egy rajongód panaszkodni ment hozzájuk, mert egy trágár stílusban megírt levelet küldtél neki, amiben megfenyegetted, hogy ha nem hagy téged békén, akkor szétvered a fejét... Csak addig kell távol maradnod tőlünk, amíg ez le nem tisztázódik... -Halkult el a hangja. Az ereim mintha jégből lettek volna. Barbara. Én nem küldenék soha, senkinek sem egy ilyen levelet, főleg nem egy rajongómnak. A rajongó nekem szent. Engem azok az emberek éltetnek ,akik szeretik amit csinálok. És ez az ember el is hiszi est a baromságot?
Barbara ezzel már túllépte a határt. Évek óta szunnyadó érzésem, miszerint embert kell ölnöm, felerősödött.
Alexi keze, ami eddig a hátamon pihent, most áttért a kezemre. Mindketten remegtünk az idegtől. A csendet vágni lehetett volna. Nem tudtam és nem is akartam elhinni, hogy mindez velem történik.
-Ezt még te sem gondolhatod komolyan - szólalt meg csendesen Mark, de ez rám nagyobb hatással volt mintha kiabált volna.
-Két banda jövőjéről van szó - jelentette ki Aaron nyugodtan .Szédülni kezdtem.
ELEGEM VAN!!!
-Ha Victoriának mennie kell, akkor én is megyek - szólt közbe Alexi.
-Nem kell-húzódtam el tőle. - Majd szólj ha megjavultak - mentem ki a folyosóra.
Legszívesebben sírtam volna, de mégsem tettem. Azzal semmit sem érek el.
A lépcsőre, ami elég piszkos volt ahhoz képest, hogy egy ötcsillagos szálloda lépcsője, hamar rátaláltam .Leültem a legalsó fokra, a fejem a térdemre hajtottam, és lehunytam a szemem. Megpróbáltam leküzdeni a hányingert, amiért annyira felelős volt a pia ,mint a sok stressz.
Egy izmos, alaposan kitetovált kar fonódott a derekamra. Nem nagyon érdekelt, ki az, csak annyit akartam, hogy érjen már véget ez a kibaszott rémálom."