Azt hittem, az imádott gitárjaim, vagy a történetes füzeteim látom majd magam előtt összetörve, széttépve, elpusztítva, de nem így történt.
Nem a széttört gitárom, és nem is az összetépett füzetem hevert a padlón, hanem egy fénykép.
Egy kép, ami engem,és a bátyámat,Daniel-t ábrázolt, még egészen kis koromban. A képen egy fekete ruha volt rajtam, amin apró, fehér gyöngyök sorakoztak. Daniel mellettem állt, a tisztes távolságot tartva. Kezeit a háta mögé dugva, valahová a kamera mellé nézett. Az arcára vetülő napfény miatt összehúzta a szemét, így amúgy átlagos arca eltorzult, mintha grimaszolt volna. Ketten voltunk a képen. Csak két baj volt: az egyik, hogy ennek a képnek Espooban, az albumomban lenne a helye, ami eltűnt. A másik, hogy a képnek csak az egyik fele hevert a padlón, a másik fele, amin Daniel volt, eltűnt. Vagyis nem eltűnt, hanem valaki letépte.
Valaki ellopta a képemet, ketté tépte, és a jelentéktelenebbik részét a szobámban hagyta, amit én barom elfelejtettem bezárni...
Kinek lehet ez örömére?, kérdeztem magamtól, de tudtam rá a választ: Barbarának.
Észre sem vettem, hogy sírok, amíg Shadow oda nem jött:
-Nyugodj meg. Megtaláljuk,és meglátod, hogy minden rendben lesz- biztatott, de az ő szemében is ott volt a félelem, ami engem már jó ideje emésztett.
-Jól van- bólintottam, és nagy szemekkel néztem Barátnőmre, aki értette, mit szeretnék.
-Nekem most mennem kell. Majd még találkozunk-ment ki.
-Mi a franc ez?-Nézett Alexi a képre, vagyis a szakadás egyenetlen vonalát szemlélte.
-Figyelj, ez egy hosszú történet-próbáltam belekezdeni, de még nem éreztem magam késznek erre a beszélgetésre. De ezt már el kell magyaráznom, mert most már ő is az életem része, és, mert joga van arról tudni, miért ingadozik folyton a hangulatom, és hogy mit miért csinálok...
-Ráérünk. De ha nem akarod, nem kell elmondanod-szabadkozott, mikor észrevette rajtam a bizonytalanságot.
-De,el akarom mondani-győzködtem,leginkább magamat.
Kivettem az értetlenkedő Alexi kezéből a képdarabot, megtöröltem könnyes szememet, majd megfogtam Alexi kezét, az ágyhoz vezettem, mondtam, hogy üljön le, majd elmentem egy üveg Jack Daniel'sért. Jack volt az, akiben még sosem csalódtam, mert mindig segített kicsit félvállról venni a dolgokat, és most pont erre van szükségem.
Visszamentem Alexihez, és elnyújtóztunk az ágyon.
Várakozva nézett rám, miközben kinyitottam az üveget, és két alacsony, ám annál vaskosabb poharat színültig töltöttem.
Meg sem szólaltunk, amíg az első kör alkohol el nem fogyott.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy a pia végigmarja a torkomat, és szép lassan leszedi a láncokat a gátlástalanabbik énemről, arról, amelyik mindenről túl könnyen beszél, és még a Halállal is képes viccelődni.
A második pohár után már tudtam beszélni róla.
-1982ben születtem, a szüleim múlandó örömére. Volt egy bátyám, Daniel, aki ót évvel idősebb nálam, és folyton apámmal lógott. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem kell kirángatnom a családot a rossz anyagi helyzetből, megpróbáltam minél jobban tanulni, de hetedik osztályban, mikor osztályt váltottam, ellustultam, aminek otthon nem nagyon örültek. Tizennégy voltam, mikor Mark-tól megkaptam az első gitáromat, tudod,a vörös akusztikust. Mivel apa nem szerette, hogy zajongok, nem is tanulhattam egészen tizenhét éves koromig, amikor apa meghalt a sok gyógyszertől, amit az orvosoktól kapott a műtét közben. Akkor nekiálltam rendesen gitározni tanulni, és a fő szenvedélyem, az írás, kicsit háttérbe szorult. Apa halála után, Danielt az akkori felesége,Barbara, kidobta a közös házukból,mire a bátyám csalódottságában leitta magát, és odajött hozzám és anyámhoz, hogy megkapja a ház rá eső részét,de én hazaküldtem, hogy józanodjon ki.elindult, de fél úton elesett, egy kamionos pedig nem vette észre, hogy az úton fekszik... -Csuklott el a hangom, de nem fejeztem be. Már elkezdtem, és be fogom fejezni!
-Utána rengetem rémálmom volt, meg persze ott volt a lelkiismeret-furdalás is... A temetésen Barbara követelte az összes Danielről készült képet, de persze semmit sem kapott, mire csak ennyit mondott:"TÖNKRETETTED AZ ÉLETEMET, MIKOR IGAZÁN BOLDOG VOLTAM! HA TE IS BOLDOG LESZEL,AKKOR TÖNKRETESZEM AZ ÉLETED ÉS MEGÖLLEK!" de én nem ijedtem meg tőle. Amint betöltöttem a tizennyolcat ,már ki is költöztem Shad és Mark társaságában Finnországba, mert azelőtt még Németországban éltünk. Ott, amint kiköltöztünk, új életet és esélyeket kaptunk, amiket Németországban az előítéletek miatt nem kaptunk meg. Eleinte kis piszlicsáré munkákat kaptunk, de aztán mindenki talált magának rendes melót. Shad irományai szép lassan a könyvesboltok polcaira vándoroltak és hamar a vásárlók szütyőiben végzik. Mark filmzenéket játszik fel, vagyis Ő a zenélésből él. Én pedig, miután elvégeztem a sulit, elmentem dolgozni egy könyvkiadóhoz mint szerkesztő és könyvborító tervező, de két évvel ezelőtt, egy létszám leépítés miatt kirúgtak, azóta pedig különféle bandákban való zenélésből élek. A foREVer-t két éve alapítottuk Shadow-val és Mark-al. Csak annyi volt a terv,hogy legyen valami,amiben közösen alkotunk valamit,amit mindannyian élvezünk. A pénzt a banda fenntartására saját munkánkból szerezzük be, és megpróbálunk minél jobbakat alkotni-fejeztem be mosolyogva. Nem tudtam mit mondani. A pia teljesen szétzilálta a gondolataimat, megbénította az agyamat... A szám kiszáradt a gyorsan elhadart dolgoktól, így ittam még egy kis Jacket. Alexi kíváncsian nézett rám, amiből tudtam, hogy kérdezni akar valamit.
Eszembe jutott, hogy az életem így, visszagondolva nem is olyan rossz. Csak én reagálok mindent túl...
-És a pasikkal mi a helyzet?-Kérdezett rá Alexi kíváncsian.
-Köszönik,jól vannak-feleltem vigyorogva.Alexi kék szemeiben némi féltékenység csillogott. Nem értem, minek kell féltékenykedni.Ha valaki igazán szeret valakit,akkor nem hagyja elcsábítani magát.Ha pedig elment valaki mással,akkor meg felesleges miatta szomorkodni.
-Nyugi.Előtted még csak két pasim volt.Az egyiket én dobtam ki,mert ha ivott,akkor erőszakos volt,a másik pedig szakított velem,mert túl keveset meséltem neki magamról.Ne aggódj,egyikhez sem megyek vissza-biztosítottam.Hülye lennék bármelyikhez is visszamenni.Még igencsak erősen élt bennem az első barátomtól kapott pofonok emléke...
-És mióta ismered Shadowot?-rántott vissza a jelenbe Alexi.
-Tizennégy éves koromban kezdtünk el barátkozni,de már azelőtt is egy osztályba jártunk. Csak akkor már több közös téma akadt-feleltem készségesen.Visszaemlékeztem,m
Mielőtt bármit is szólhattunk volna,valaki kopogott.
Alexit magam után húzva mentem ajtót nyitni.
-Megbeszélés húsz perc múlva a 42-es szobában-hadarta,amint kinyílt az ajtó,majd sarkon fordult,és a lift felé ment.
Becsuktam az ajtót,és Alexit a falhoz löktem.
-Ne merj szomorkodni.Majd később mindent megbeszélünk-nyomtam a kezébe a Jackes üveget,amit valamiért magammal hoztam.Majd később megvigasztalom.
Sietve Jonathan szobája felé vettük az irányt.Alexi még mindig ideges volt,bizonyára Barbara ígérete tette azzá...
Amint beértünk a menedzser szobájába, már az egész foREVer és Janne is ott volt.
A szoba teljesen Jonathan - szoba volt: az összes cucc szépen össze volt rendezve,még egy kósza újság sem hevert az asztalon.
Levágódtam Shadow mellé a kanapéra,és mivel a menedzser nem dohányzott,mi helyette is telefüstöltük a szobát.
Alexire néztem. A whiskysüveggel játszott. Rajta még nem látszott a pia,de a félelem és az elgondolkodás igen.
Még beszélnem kell vele. Meg van,amit nem mondtam el neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)