24. fejezet

-Szia, Victoria Darkness vagyok.
-Szia. Csak nem valami baj van? - Hallottam Hella aggódó hangját.
-De. Szinte állandóan hányingerem van. És elég gyakran szédülök is. Mit jelent ez? - Vágtam bele. Kevés az időnk, hamarosan kezdünk. Éreztem, hogy Alexi átölel. A ruhájából áradó cigarettaszag most kifejezetten jól esett.
-Azt innen nehéz megnmondani. Mikor tudnál bejönni?
-Két óra múlva-vágtam rá.
-Jó, akkor a rendelőmben várlak. Csak egy vérvétel lesz, ami fél órán belül el is készül. Szerintem az is elég lesz.
-Oké, ott leszek. Köszönöm-hálálkodtam. Hella az egyetlen orvos, akiben meg tudok bízni.
-Ezért vagyok, nem? Na, most mennem kell. Két óra múlva a rendelőmnél-tette le.
-Elkísérlek-súgta Alexi. Köszönetképpen megcsókoltam, és már mennünk is kellett a színpadra.
Amíg zenéltünk-először a foREVerrel két számot, majd a Bodommal egy teljes órát játszottunk, amibe olykor a foREVer is beszállt-teljesen megfeledkeztem mindenről. Csak a gitár és én voltam. Amikor abbahagytuk az utolsó számot, a NOT MY FUNERAL-t, visszacsöppentem a jelenbe.
A teljesen felpörgött tömeget pásztáztam. Mintha Barbarát láttam volna. Az a vörös száj, az utálatos tekintet... De az nem lehet, tagadtam magamban, még csak most ért vissza Pakisztánból, inkább pihen, mintsem a mi koncertünkre jöjjön.
Szépen elbúcsúztunk a tömegtől,és visszamentünk a backstage-be.

Inkább három, mint két óra múlva, megérkeztünk Hella rendelőjéhez.
Alexi mögöttem jött be a helyiségbe.
Még szerencse, hogy Hella késő délutánra és estére tette a rendelés időpontját. Életet ment.
A doktornő már várt, és pár perc alatt le is vette a kis fiolányi vért. Azt mondta, több nem kell. Helyes. Nem iss kap többet. Nekem is kell. Nem osztogatom a darabjaim...
Kiültem a váróterembe, és Alexihez dőltem. Egy kis ideig csendben voltunk.
-Akkor, hogy legyen az esküvő?-Vetettem fel.
-Nem tudom. Majd Shadow meg Aaron segít szervezni, ez az ő erősségük. De te mikorra szeretnéd?-Nézett le rám, miközben ritmusosan simogatta fekete hajam.
-Minél előbb. Tudod, az ÉLJ GYORSAN, SZERESS SZENVEDÉLYESEN, HALJ MEG FIATALON! elvet követem-magyaráztam. Alexi elvétette a ritmust.
-Halj meg fiatalon? Erre gonodlni sem akarok. De a többivel egyetértek.
A szemeim lassan leragadnak. Lehet, hogy valami nyugtatót is kaptam?
Arra ébredtem, hogy Alexi enyhén rázogatja a vállamat, és hányingerem van.
Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy még mindig a rendelőben, Alexivel és Hellával vagyok.
-Mi az?-Tornáztam fel magam ülő helyzetbe.
-Van egy jó és egy rossz hírem-kezdte Hella. A szívem a szokottnál jóval gyorsabban kalapált, ahogy Alexié is.
-A rossz hír az, hogy még sokszor fogsz orvosokkal találkozni. A jó hír pedig az, hogy hamarosan már hárman lesztek-jelentette be mosolyogva.
Beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam, hogy mit is jelent ez. Tényleg terhez lennék? Hogy nem gondoltam erre? A rosszullétek, a furcsa szédülések... Olyan nyilvánvaló, hogy nem is jutott eszembe...
-Ez azt jelenti, hogy...-Kezdte alexi hitetlenkedve, egy enyhe mosollyal.
Még nekem is beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam, mit is jelent ez.
Hella a kezembe nyomta a leleteimet, gratulált, majd visszament dolgozni.
Kis ideig csak álltunk, és nem hittünk a fülünknek.
-Szeretlek-kapott fel és lendített körbe Alexi.
-Tényleg nagyon gyorsan össze kell házasodnunk-állapítottam meg. Kifelé indultam. Legszívesebben sikítoztam és ugráltam volna örömömben.
-Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a többiek-mondta Alexi, és kirohantunk az autóhoz.
Miután beültünk, felmerült bennem valami.
-Ha lány, akkor Jamine, ha fiú, akkor nem tudom-válaszolta, és megfogta a kezemet. Tetszett, hogy rólam akarja elnevezni a kicsit.
-Ha fiú, akkor meg Aleksi lesz a neve-jelentettem ki mosolyogva.
-Oké-csókolt meg Alexi, majd elindultunk.