16. fejezet

Felszabadító érzés volt, hogy gitározhattam. És persze az is, hogy mire eltelt egy óra, már mindenki feloldódott. Bár a menedszerek nem tudtak az összevágott sátorról, nem éreztük szükségét annak, hogy elmondjuk nekik, és úgy láttam, a többiek is hasonlóan gondolják.
-Jól van, ügyesek voltatok. Fél óra szünet-szólt Alexi, miután befejeztük az Angels Don't Kill-t.
-Ügyes voltál-ölelt meg.
-Köszi-pusziltam meg.
-Alexi, gyere ide egy percre-kérte Jonathan, mire Alexi megpuszilt, és odament a menedzserhez.
Az állványra tettem a fekete Warbeast-emet, és kimentem a folyosóra.
Shadow-hoy és Mark-hzy mentem.
-Shad, hozol sört?-Kérdezte Mark, és nagy szemekkel nézett a húgára, aki bólintott, és elindult a földszint felé. Nem mentem vele, egyszerűen nem volt kedvem sétálni.
-Nyugodt vagy. Félned kéne, mint az egérnek a macskától-jegyezte meg csendesen Mark.
-Ja. De ez még változhat. Egyszerűen nem tud érdekelni-rántottam meg a vállam, és leültem a kanapéra, mark mellé. Mielőtt megszólalhattunk volna, Aaron szólt Marknak, hogy menjen be pár percre, mire a gitáros morgolódva, de felállt, és bement a próbaterembe.
Elővettem a telefonom, és kutakodni kezdtem a mentett számok között. Fel akartam hívni valakit.
Barbara Schmidt. Miért is van még meg a száma? Miért mentettem el, mikor telefont cseréltem? Nem tudom.
Próba szerencse alapon, megnyomtam a hívás gombot, és vártam.