15. fejezet

A többiek már majdnem teljesen összepakoltak,mikor én megmozdultam.Bementem a sátorba,a cuccaim a hátizsákomba dobáltam,a táska pedig,Alexi Firebirdjének csomagtartójában landolt.Bevágódtam a vezető melletti ülésre,és vártam.Az első autó,amiben Shadow, Mark, és Roope ült,hamar elindult,őket követtük Alexivel,mögöttünk pedig a Henkka, Jaska, és Janne hármas jött.
-Roope majd lehűti Jonathant,hogy ne jöjjön utánunk,amíg mi a rendőrségen vagyunk-magyarázta a haditervet Alexi.
-Te bemehetsz,de én nem fogok-mondtam csendesen.Nem akartam felidegesíteni.
Rágyújtottam egy újabb szál cigire.
-Hát de most már van bizonyíték...-Próbált érvelni.Nem hatott meg vele.
-Ha bemegyünk akkor arra is lesz,hogy félünk tőle.Én nem félek az ő gyerekes bosszújától.-Jelentettem ki teljesen nyugodtan. Időközben beértünk Espoo külvárosába,ahol a fákat egyre több és több ház,ember,és autó váltotta fel.Bekapcsoltam a Welcome To The Jungle-t,hogy legyen valami háttérzaj.Már nem voltam feszült.Érdekes,hogy engem zaklatnak,és mégis,én nyugodtam meg a leghamarabb.

Bár,a hangulatom igencsak változékony tud lenni,a környezettől és az eseményektől függetlenül is...
De miért éppen a HALOTT szó? Mit jelent ez? Miért éppen most,és miért éppen a sátorra? Nem tud már nyomtatni,vagy mi?! Ezt az üzenetet,valahogy nem tudtam megérteni.Igazából,már nem is nagyon érdekelt Barbara,ellentétben az előttünk álló turnéval,amit már most imádtam.Remegés fogott el,ha arra gondoltam,hogy milyen jó lesz kiállni a közönség elé,és végigtombolni több,mint egy órát,és ilyen közel kerülni a közönséghez...
 
-Akkor most rendőrség,vagy próbaterem?-Kérdezte Alexi, már sokkal nyugodtabban.
-Próbaterem,mi más-vigyorogtam,mint egy idióta,miközben megfogtam Alexi kezét.
-Meg fogunk mindent oldani-mondtam,mikor Alexi megpróbált volna ellenkezni.-A rendőrök úgyse csinálnak semmit.Higgy nekem.Nem fog bántani.Már kezdi unni,mert egyre ritkábban jelentkezik.Most az a legfőbb dolgunk,hogy jól felkészüljünk a koncertekre-dumáltam,csak,hogy eltereljem a figyelmét a gondolatairól.
-Aztakurva, ez jó szám!-Észrevételeztem,hogy a lejátszó a November Rain-re váltott. Imádtam ezt a számot,és mostanában még jobban megszerettem.Alexi csak mosolygott,mikor a hangerőt a legnagyobb fokozatra állítottam. Olyan jó érzés volt, hogy valami boldog zenét hallgattam,hogy az már valami hihetetlen. A hangszóró membránja, mintha a szívemben lett volna, még akkor is,mikor a próbaterem előtt megálltunk.