2013. szeptember 6., péntek

13. fejezet

Az erdő csendjében csak a lépteim hangja hallatszott.Ez a jó az egyedüllétben.Hogy az ember tud egy kicsit gondolkodni,anélkül,hogy bármi megzavarná.
Újra és újra felidéztem Aaron mondatait,amiket akkor mondott,amikor visszahívta a bandatagokat a szobába,még New York-ban: "SRÁCOK,DÖNTÖTTEM : VICTORIA MARAD A BANDÁBAN, ÉS VÉGIGCSINÁLJUK A KONCERTEKET.UTÁNA VISSZAMEGYÜNK HELSINKIBE,ÉS BESZÉLÜNK AZZAL A RAJONGÓVAL,UTÁNA MEG JÖN AZ EURÓPAI TURNÉ..."
Később kiderült,hogy Ilke,egy régi ismerősöm,aki régen haverom volt,később pedig ellenségem lett,miután bunkónak nevezte Shadowot.Később,már lekerültek a téves hírek az újságok címlapjairól és az internetes felületekről.De jobb is így.Még mindig szívesebben látom a "AZ ÉNEKES ELJEGYEZTE A BEUGRÓ GITÁROSÁT" címet mint a "ROCKZENÉSZ FENYEGETI RAJONGÓJÁT" feliratot.Egyik hatásvadászabb,mint a másik.
A média megpróbál minél jobban belefolyni az életünkbe,de nem hagyjuk magunkat faggatni,és ezzel már az őrületbe kergetjük a firkászokat,akik jobb híján már azt írják,hogy egy menő kocsmában,egy buli közepén volt az eljegyzés.Mi meg csak jót röhögünk ezen.
A hírt,hogy most már jegyben járunk,Alexi,Aaront félbeszakítva jelentette be,épp,mikor a menedzser elkezdte mondani,hogy a kapcsolatokat,ami a bandatagok közt van,titokban kell tartani...Erről ennyit.
De,a menedzsereket leszámítva,mindenki örült a hírnek.
A rajongós dolog óta Barbara nem hallatott magáról,ami igencsak jó hatással van rám:a mosoly állandósult,és újabban folyton olyan dolgokat tettem,amiket sohasem gondoltam volna magamról.Például,fekete hajamba néhány királykék,és egy rózsaszín csíkot festettem,és a bokámra egy díszes, fekete A betűt varrattam,amit ma este fogok megmutatni Alexinek.
Mire ezt végiggondoltam,már ki is értem az erdőből.A Bodom-tó,a sátrak,és a tábortűz hangulatos látványa tárult elém.Sietve a tábortűzhzy mentem,és leültem.A fejemet Alexi vállára döntöttem,és a Mark - Henkka párost néztem,ahogy akusztikus gitárjaikon játszanak.
Az előbb még Roope mesélte el a Bodom tónál meggyilkolt fiatalok történetét.
Bár az előbb még futkározni volt kedvem,most már aludni akartam.
Körülbelül egy óra múlva,már mindenki a sátrában volt.Hamar elfáradtunk,pedig ma alig csináltunk valamit.Csak reggel megérkeztünk,felállítottuk a sátrakat, kiidegeltük a két menedzsert,és utána már csak mulattunk.
-Ezt nézd-mutattam meg a tetkót Alexinek,aki egy percig csodálkozva nézte hol az arcomat,hol a mintát.
-Köszönöm-mondta végül,és megcsókolt.-Hamarosan most már nekem is ideje lesz meglátogatni egy tetoválót-mormolta a nyakamba.Kíváncsivá tett.Ha nem az éjjel közepe lett volna,azonnal zavarom is Brandy-hez,a környéken fellelhető legjobb tetoválóhoz.Nem baj.Holnap úgyis megyünk haza...
Alexi egyenletes szuszogását hallgatva aludtam el.

***

Arra ébredtem, hogy túl nagy a világosság.
Felnéztem, és egy pillanatra még a szívem is megállt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)