1. fejezet / 3.

 - Na ja. Még jó, hogy nem valami kis plázakurvát sóztak ide. - Értett egyet Janne.

 - Így is, úgy is nyavalyogni fog. Mert lány - Jelentette ki Henkka.

 - És bal kezes is. - Jegyezte meg Alexi.

 - Tényleg? - Csodálkozott Henkka. Fújtam egyet mérgemben.

 - Ja. De hol van már? Megnézi a gossip girl-t vagy mi? - Türelmetlenkedett Alexi. Jó hangosan bekopogtam, bentről jött a "Szabad" engedélyezés, és beléptem.

 - Na lássuk, mit tudsz - Jött elém Alexi, a tipikus "na-kíváncsi-vagyok-meddig-bírja" arccal.

 - Mit játsszak? - Kérdeztem bátran. Remélem, hogy olyat mondanak, amit tudok.

 - A Hate me! szóló részét. - Utasított Alexi, és megállt előttem. A többiek leültek a földre, de szerencsére csak Alexi hátát látták.

 - Nem ritmus gitár poszton lennék? - Kérdeztem.

 - De De most ezt játszod, mert én azt mondtam - Hozta elő a legjobb indokot.

 - Oké, főnök - Tisztelegtem, majd elkezdtem pengetni.

Mikor a dal végére értem, a gitáros elismerte, hogy hibátlanul játszottam el a számot, majd utasított, hogy játsszam el a ritmus gitár szólamát is. Az is hibátlanul sikerült, amitől jó kedvem lett. Nem azért, mert nem tudom, hanem azért, mert azt hittem, hogy elhibázom Alexi kíváncsi tekintete miatt.

 - Ügyes a kiscsaj, erre már rájöhettünk - Szólalt meg Jaska jó húsz szám után. Éppen ideje volt, mert már kezdett fájni a kezem.

 - Szavazzunk - Fordított nekem hátat Alexi. Kicsit kiléptem mögüle, hogy lássam, mi történik.

Alexi és Jaska azonnal fleemelte a kezét, Janne és Henkka, pedig, pár másodperc késéssel.

 - Akkor fel vagy véve - Jelentette ki Alexi, mire elvigyorodtam. - A szerződést holnapé írjuk alá. A többi bohóckodást is holnap intézzük. A szerződésed a turné végéig fog szólni. Elvárjuk, hogy a próbákon is, és a koncerteken is... - Kezdte a szokásos szöveget.

 - ...és az ágyban is... - Kotyogott közbe Jaska.

 - ...A maximumot nyújtsd. Ha nem így történik, akkor érzéketlen búcsút veszünk egymástól. Megértetted? - Kérdezte.

 - Nem, légyszi, magyarázd el még egyszer - Tettem a hülyét.

 - A szerződést... - Kezdett bele egy sóhajtás után.

 - Meg ne próbáld! - Kiáltottam fel röhögve.

 - Akkor jó. Már kezdtem azt hinni, hogy gyenge a felfogásod. - Fújta ki a levegőt megkönnyebbültem Alexi.

 - Teszteljük a csajt, hogy mennyit bír - Hadarta Jaska fojtott hangon Henkka-nak és Janne-nek, mire azok meg bólogattak.

-

Díj!

Megkapta a blog az első díját, maiért hatalmas köszönet Shadow - nak!! :)

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

Kérdések:
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Bettina, de nagyon utálom :D A legjobb becenév, amiket eddig rám ragasztottak, a Ketti, Csámánder, és a Lia volt. De általában Betti-nek neveznek, legrosszabb esetben Bettikének... (Ilyenkor tudnám fejbe lőni magam... Ami még számomra nagyon kedves, azt Shadow szokta használni, a Beth :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Avenged Sevenfold - So Far Away, Three Days Grace - I Hate Everything About You, Guns N' Roses - Don' Cry
3. Félsz a sötétben?
Nem.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem.
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Rengeteg olyan dolog történt már velem, amin ma csak röhögök, de a legcikibb talán az volt, amikor felmentem egy buszra, hogy váltok jegyet, aztán kb. egy perc elteltével a buszos mondta, hogy az a busz nem is oda megy... :D
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Persze. Nap mint nap. :) De leginkább önmagamat szoktam megölni...
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Egy jó nap, mert imádom a tizenhármas számot. De nem vagyok babonás.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Rengeteg :)
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Nem tudom. Kiskoromból szinte semmi sem maradt meg :D

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Tennék az ellen, hogy minél kevesebb éhező ember legyen, és a háborúban károsult embereket is segíteném.
12. Szoktál álmodozni?
MINDIG és ÖRÖKKÉ! :D
13. Járnál Chace Crawforddal?
Nem :D
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Majd eldől... :)

15. Adni vagy kapni jobb?

Afni. Főleg, ha látom, hogy az ajándékozottnak tetszik, mait kapott :)
16. Titkom:
Rengeteg... :) De titok, így nem mondom el :D
17. Bakancslista:

Tetoválások, gitárok, kedvenc zenészeimmel való találkozás, aztán meg egy teli stadionban, a két legjobb barátommal egy koncertet lenyomni. (Az a baj, hogy ez utóbbi már teljesen lehetetlen... :( )

Akinek tovább szeretném adni:

Black Shadow

Senna Blint

Bird. Black

Nomi

Tara

Hát még egyszer köszönöm a díjat Shadow - nak. :)

Ezúton is szeretnék Minden Kedves Olvasómnak, illetve azoknak, akik nézik ezt a blogot, kellemes ünnepeket kívánni :)

1. fejezet / 2.

 - Na végre! - Kiáltott fel a dobos, ha jól tudom, Jaska.

 - Ő Jaska, a banda legperverzebb tagja - Mutatott Alexi a dobos felé, aki vigyorogva bólintott, mire intettem neki. - Az, ott, aki pont most keveri össze a cseresznye szörpöt a sörrel, a billentyűsünk, Jane, akarom mondani, Janne. - Bökött a gitáros egy, hosszú hajú fazon felé, aki épp felkínálta az érdekes italt egy másik tagnak, aki vissza utasította az ajánlatot. - Az, akit az előbb Janne meg akart mérgezni, Henkka, a basszer. A naplódat ne hagyd előtte, mert elolvassa, mint minden mást - Nézett a sarokban üldögélő és olvasó srácra. Henkka úgy olvasott, hogy talán még azt sem vette volna észre, ha húsz vandál felgyújtja az épületet. - Roope most nincs itt, de gondolom, tudod, kiről van szó.

 - Ja. Én mindent tudok. De miért balesetezett?

 - Hannan tudjam? Majd kiderül. Hol a gitárod? A levegőn akarsz játszani, vagy mi?

 - Na, most, hogy megbeszéltétek a következő randit, ideje lesz belevágni - Jelentette ki Janne.

 - Ne mondjátok, hogy elnéztétek az órát - Jött oda Jaska vigyorogva.

 - Nem. Csak versenyeztünk. Egyébként ő Victoria. - Mutatott be a bandának.

 - Aha, persze. A kiscsaj meg még annyira az élmény hatása alatt van, hogy az ingét sem gombolta be - Bökött állával a fekete pólóm felé, ami felett piros kockás, nyitott inget viseltem. Jaska megkerült. - És a keresztjét sem igazította meg - Dobta előre a kereszt medálomat.

 - Lépek a gitáromért - Motyogtam, és leszaladtam az autóhoz, amit Alexi nem zárt be. Mibe kevert Aaron?

Hamar össze szedtem a cuccot, és a próba termet is első próbálkozásra megtaláltam. Az ajtó előtt megálltam, és letettem az erősítőt. A kilincs felé nyúltam, ám a kezem megállt a levegőben.

 - Azért, mert majdnem olyan jól játszik, mint én. - Hallottam Alexi hangját. - Amúgy semmi bajom nem lenne vele.

1. fejezet / 1.

Victoria szemszöge:
Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajó srác Aaron – nak, a menedzseremnek. Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy fa alá.

- Na. ki ő, és hol van? – Kérdezte a fiú.

- Fordulj hátra – Javasolta Aaron, és állával felém bökött.

Lehajtottam a fejem, és tovább pengettem, mintha semmit sem hallottam volna.

- Egy lány? – Kérdezte a gyerek, mintha attól, hogy nőnemű vagyok, teljesen hülye lennék. Mindig, mindenki ebbe köt bele először.

Letettem a pengetőt, és felnéztem a gyerekre. Kis híján elájultam, mikor megláttam, hogy a Bodom énekese, Alexi Laiho áll velem szemben.

- Nem, baszki, ufó vagyok! Ja, és még mielőtt belekötnél, balkezes is!

- Akkor miért jobb kezes gitáron játszol? – Nézett a gitáromra.

- Miért ne? – Kérdeztem vissza.

- Ahogy gondolod. Legközelebb mikor érsz rá? – Vett elő jegyzet füzetet és tollat.

- Most.

- Victoria, a következő fellépésed holnap este kilenckor lesz – Kotyogott közbe Aaron.

- Tudom – Egy bonyolult akkorddal őrült tekerésre váltottam, csak hogy bebizonyítsan, hogy tudok gitározni.

- Mindjárt jövök – Tűnt el Alexi az erkély irányába. Aaron – t valaki hívta, így kiment telefonálni. A laptopját a padlón hagyta.

Odamentem a géphez, és felmentem a Hammer World honlapjára.

Nem lepődtem meg, mikor a legfrissebb hírek között láttam, hogy Roope balesetezett.

„A Children Of Bodom gitárosa, Roope Latvala, hajnalban autóbalesetet szenvedett. „Nem tudjuk, Roope mikor fog legközelebb színpadra állni. A keze sérült meg, a bal alkarja szilánkosra tört. A következő turné állomásokat vendég gitárossal tesszük meg. Hogy kivel, az még kérdéses. Szurkoljatok, hogy Roope minél előbb meggyógyuljon.” – Nyilatkozta Alexi Laiho, a Bodom frontembere…”

Alexi összecsukta a laptopot.
- A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. – Jelentette ki.

- Rendben – Álltam fel, a nyakamba akasztottam a fekete Ibanez gitáromat, a zsebemből elővettem egy Hetfield – pengetőt, és eléggé gyorsan kezdtem el pengetni.

Egy másik gitár hangja hallatszott a hátam mögül: Alexi még gyorsabban pengetet, mint én, mire gyorsabban mozgattam az ujjaim.

Több, mint fél óráig versenyeztünk, mikor hirtelen megálltam.

- Na mi van, csak ennyit tudsz? – Vigyorgott Alexi kárörvendően.

- Te vadbarom, már negyed órája elkezdődött a meghallgatás! – Csomagoltam el a gitáromat villám sebességgel.

- Ó, baszki – Morogta Alexi, és követte a példámat. – Én vezetek. – Vette a hátára a tokot, az erősítőt meg a kezébe.

- Jó  - szedtem össze a cuccaim, és mentem le a lépcsőn. – De ne úgy hajts, mint egy lajhár, mert akkor kidoblak a csukott ablakon, értetted? – Néztem rá szigorúan.

- Meglepődsz, milyen gyorsan és biztonságosan vezetek – Nézett rám, és egy pillanatra elcsodálkoztam, hogy milyen kék a szeme.

- Ugrás – Nyitotta ki az anyós ülés melletti ajtót, és beültem.

Alexi is beszállt, hátra tette a motyóját, majd beindította a motort.

Tényleg elég gyorsan hajtott, a négy mérföldes táv felénél azonban sárga lámpát kaptunk.

- Akkor most várunk – Törtem meg a csendet.

- Átmegyünk akkor is, ha halvány piros – Jelentette ki Alexi magabiztosan, és áthajtott a már három másodperce piros lámpa alatt.

- Tényleg úgy vezetsz, mint egy elme beteg – Nevettem.

- Na ja – Bólintott. – Arra nem gondoltál, hogy a Halál kezére akarjak juttatni?

- Nem. Vagy annyira egoista, hogy megóvd magad – Bölcselkedtem.

- Kiugrok.

- Tégy úgy.

- Megérkeztünk – Hajtott fel félig a járdára. Parkoló nem volt.

- Ugrasz már? – Türelmetlenkedtem.

- Hát, ha a többiek beleegyeznek, hogy belépj a bandába, akkor a tetőről ugrok – Szálltuk ki.

- Készítem a botot, amivel lelöklek. – Ígértem.

- Miért, nem mersz hozzám érni? – Próbált idegelni.

- De nem ám. Tudod, még szükségem van a kezemre, nem akarom, hogy leessen. Ne titkold, hogy fertőző vagy.

- És, mi van, ha a hátadhoz érek hozzá? – Simított végig a gerincem mentén, mire elhúzódtam.

- Nyaktól lefelé lebénulok.

- Ez a miénk -Mutatott a próbatermük ajtajára, majd benyitott.