Victoria
szemszöge:
Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajó srác Aaron – nak, a menedzseremnek. Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy fa alá.
Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajó srác Aaron – nak, a menedzseremnek. Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy fa alá.
- Na. ki ő, és
hol van? – Kérdezte a fiú.
- Fordulj hátra –
Javasolta Aaron, és állával felém bökött.
Lehajtottam a fejem,
és tovább pengettem, mintha semmit sem hallottam volna.
- Egy lány? –
Kérdezte a gyerek, mintha attól, hogy nőnemű vagyok, teljesen
hülye lennék. Mindig, mindenki ebbe köt bele először.
Letettem a pengetőt,
és felnéztem a gyerekre. Kis híján elájultam, mikor megláttam,
hogy a Bodom énekese, Alexi Laiho áll velem szemben.
- Nem, baszki, ufó
vagyok! Ja, és még mielőtt belekötnél, balkezes is!
- Akkor miért jobb
kezes gitáron játszol? – Nézett a gitáromra.
- Miért ne? –
Kérdeztem vissza.
- Ahogy gondolod.
Legközelebb mikor érsz rá? – Vett elő jegyzet füzetet és
tollat.
- Most.
- Victoria, a
következő fellépésed holnap este kilenckor lesz – Kotyogott
közbe Aaron.
- Tudom – Egy
bonyolult akkorddal őrült tekerésre váltottam, csak hogy
bebizonyítsan, hogy tudok gitározni.
- Mindjárt jövök
– Tűnt el Alexi az erkély irányába. Aaron – t valaki hívta,
így kiment telefonálni. A laptopját a padlón hagyta.
Odamentem a géphez,
és felmentem a Hammer World honlapjára.
Nem lepődtem meg,
mikor a legfrissebb hírek között láttam, hogy Roope balesetezett.
„A Children Of
Bodom gitárosa, Roope Latvala, hajnalban autóbalesetet szenvedett.
„Nem tudjuk, Roope mikor fog legközelebb színpadra állni. A keze
sérült meg, a bal alkarja szilánkosra tört. A következő turné
állomásokat vendég gitárossal tesszük meg. Hogy kivel, az még
kérdéses. Szurkoljatok, hogy Roope minél előbb meggyógyuljon.”
– Nyilatkozta Alexi Laiho, a Bodom frontembere…”
Alexi összecsukta a
laptopot.
- A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. – Jelentette ki.
- A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. – Jelentette ki.
- Rendben –
Álltam fel, a nyakamba akasztottam a fekete Ibanez gitáromat, a
zsebemből elővettem egy Hetfield – pengetőt, és eléggé
gyorsan kezdtem el pengetni.
Egy másik gitár
hangja hallatszott a hátam mögül: Alexi még gyorsabban pengetet,
mint én, mire gyorsabban mozgattam az ujjaim.
Több, mint fél
óráig versenyeztünk, mikor hirtelen megálltam.
- Na mi van, csak
ennyit tudsz? – Vigyorgott Alexi kárörvendően.
- Te vadbarom, már
negyed órája elkezdődött a meghallgatás! – Csomagoltam el a
gitáromat villám sebességgel.
- Ó, baszki –
Morogta Alexi, és követte a példámat. – Én vezetek. – Vette
a hátára a tokot, az erősítőt meg a kezébe.
- Jó - szedtem össze
a cuccaim, és mentem le a lépcsőn. – De ne úgy hajts, mint egy
lajhár, mert akkor kidoblak a csukott ablakon, értetted? – Néztem
rá szigorúan.
- Meglepődsz,
milyen gyorsan és biztonságosan vezetek – Nézett rám, és egy
pillanatra elcsodálkoztam, hogy milyen kék a szeme.
- Ugrás –
Nyitotta ki az anyós ülés melletti ajtót, és beültem.
Alexi is beszállt,
hátra tette a motyóját, majd beindította a motort.
Tényleg elég
gyorsan hajtott, a négy mérföldes táv felénél azonban sárga
lámpát kaptunk.
- Akkor most várunk
– Törtem meg a csendet.
- Átmegyünk akkor is, ha
halvány piros – Jelentette ki Alexi magabiztosan, és áthajtott a
már három másodperce piros lámpa alatt.
- Tényleg úgy
vezetsz, mint egy elme beteg – Nevettem.
- Na ja –
Bólintott. – Arra nem gondoltál, hogy a Halál kezére akarjak
juttatni?
- Nem. Vagy annyira
egoista, hogy megóvd magad – Bölcselkedtem.
- Kiugrok.
- Tégy úgy.
- Megérkeztünk –
Hajtott fel félig a járdára. Parkoló nem volt.
- Ugrasz már? –
Türelmetlenkedtem.
- Hát, ha a
többiek beleegyeznek, hogy belépj a bandába, akkor a tetőről
ugrok – Szálltuk ki.
- Készítem a
botot, amivel lelöklek. – Ígértem.
- Miért, nem mersz
hozzám érni? – Próbált idegelni.
- De nem ám.
Tudod, még szükségem van a kezemre, nem akarom, hogy leessen. Ne
titkold, hogy fertőző vagy.
- És, mi van, ha a
hátadhoz érek hozzá? – Simított végig a gerincem mentén, mire
elhúzódtam.
- Nyaktól lefelé
lebénulok.
- Ez a miénk -Mutatott a próbatermük ajtajára, majd benyitott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)