1. fejezet / 1.

Victoria szemszöge:
Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajó srác Aaron – nak, a menedzseremnek. Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy fa alá.

- Na. ki ő, és hol van? – Kérdezte a fiú.

- Fordulj hátra – Javasolta Aaron, és állával felém bökött.

Lehajtottam a fejem, és tovább pengettem, mintha semmit sem hallottam volna.

- Egy lány? – Kérdezte a gyerek, mintha attól, hogy nőnemű vagyok, teljesen hülye lennék. Mindig, mindenki ebbe köt bele először.

Letettem a pengetőt, és felnéztem a gyerekre. Kis híján elájultam, mikor megláttam, hogy a Bodom énekese, Alexi Laiho áll velem szemben.

- Nem, baszki, ufó vagyok! Ja, és még mielőtt belekötnél, balkezes is!

- Akkor miért jobb kezes gitáron játszol? – Nézett a gitáromra.

- Miért ne? – Kérdeztem vissza.

- Ahogy gondolod. Legközelebb mikor érsz rá? – Vett elő jegyzet füzetet és tollat.

- Most.

- Victoria, a következő fellépésed holnap este kilenckor lesz – Kotyogott közbe Aaron.

- Tudom – Egy bonyolult akkorddal őrült tekerésre váltottam, csak hogy bebizonyítsan, hogy tudok gitározni.

- Mindjárt jövök – Tűnt el Alexi az erkély irányába. Aaron – t valaki hívta, így kiment telefonálni. A laptopját a padlón hagyta.

Odamentem a géphez, és felmentem a Hammer World honlapjára.

Nem lepődtem meg, mikor a legfrissebb hírek között láttam, hogy Roope balesetezett.

„A Children Of Bodom gitárosa, Roope Latvala, hajnalban autóbalesetet szenvedett. „Nem tudjuk, Roope mikor fog legközelebb színpadra állni. A keze sérült meg, a bal alkarja szilánkosra tört. A következő turné állomásokat vendég gitárossal tesszük meg. Hogy kivel, az még kérdéses. Szurkoljatok, hogy Roope minél előbb meggyógyuljon.” – Nyilatkozta Alexi Laiho, a Bodom frontembere…”

Alexi összecsukta a laptopot.
- A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. – Jelentette ki.

- Rendben – Álltam fel, a nyakamba akasztottam a fekete Ibanez gitáromat, a zsebemből elővettem egy Hetfield – pengetőt, és eléggé gyorsan kezdtem el pengetni.

Egy másik gitár hangja hallatszott a hátam mögül: Alexi még gyorsabban pengetet, mint én, mire gyorsabban mozgattam az ujjaim.

Több, mint fél óráig versenyeztünk, mikor hirtelen megálltam.

- Na mi van, csak ennyit tudsz? – Vigyorgott Alexi kárörvendően.

- Te vadbarom, már negyed órája elkezdődött a meghallgatás! – Csomagoltam el a gitáromat villám sebességgel.

- Ó, baszki – Morogta Alexi, és követte a példámat. – Én vezetek. – Vette a hátára a tokot, az erősítőt meg a kezébe.

- Jó  - szedtem össze a cuccaim, és mentem le a lépcsőn. – De ne úgy hajts, mint egy lajhár, mert akkor kidoblak a csukott ablakon, értetted? – Néztem rá szigorúan.

- Meglepődsz, milyen gyorsan és biztonságosan vezetek – Nézett rám, és egy pillanatra elcsodálkoztam, hogy milyen kék a szeme.

- Ugrás – Nyitotta ki az anyós ülés melletti ajtót, és beültem.

Alexi is beszállt, hátra tette a motyóját, majd beindította a motort.

Tényleg elég gyorsan hajtott, a négy mérföldes táv felénél azonban sárga lámpát kaptunk.

- Akkor most várunk – Törtem meg a csendet.

- Átmegyünk akkor is, ha halvány piros – Jelentette ki Alexi magabiztosan, és áthajtott a már három másodperce piros lámpa alatt.

- Tényleg úgy vezetsz, mint egy elme beteg – Nevettem.

- Na ja – Bólintott. – Arra nem gondoltál, hogy a Halál kezére akarjak juttatni?

- Nem. Vagy annyira egoista, hogy megóvd magad – Bölcselkedtem.

- Kiugrok.

- Tégy úgy.

- Megérkeztünk – Hajtott fel félig a járdára. Parkoló nem volt.

- Ugrasz már? – Türelmetlenkedtem.

- Hát, ha a többiek beleegyeznek, hogy belépj a bandába, akkor a tetőről ugrok – Szálltuk ki.

- Készítem a botot, amivel lelöklek. – Ígértem.

- Miért, nem mersz hozzám érni? – Próbált idegelni.

- De nem ám. Tudod, még szükségem van a kezemre, nem akarom, hogy leessen. Ne titkold, hogy fertőző vagy.

- És, mi van, ha a hátadhoz érek hozzá? – Simított végig a gerincem mentén, mire elhúzódtam.

- Nyaktól lefelé lebénulok.

- Ez a miénk -Mutatott a próbatermük ajtajára, majd benyitott.