1. fejezet / 2.

 - Na végre! - Kiáltott fel a dobos, ha jól tudom, Jaska.

 - Ő Jaska, a banda legperverzebb tagja - Mutatott Alexi a dobos felé, aki vigyorogva bólintott, mire intettem neki. - Az, ott, aki pont most keveri össze a cseresznye szörpöt a sörrel, a billentyűsünk, Jane, akarom mondani, Janne. - Bökött a gitáros egy, hosszú hajú fazon felé, aki épp felkínálta az érdekes italt egy másik tagnak, aki vissza utasította az ajánlatot. - Az, akit az előbb Janne meg akart mérgezni, Henkka, a basszer. A naplódat ne hagyd előtte, mert elolvassa, mint minden mást - Nézett a sarokban üldögélő és olvasó srácra. Henkka úgy olvasott, hogy talán még azt sem vette volna észre, ha húsz vandál felgyújtja az épületet. - Roope most nincs itt, de gondolom, tudod, kiről van szó.

 - Ja. Én mindent tudok. De miért balesetezett?

 - Hannan tudjam? Majd kiderül. Hol a gitárod? A levegőn akarsz játszani, vagy mi?

 - Na, most, hogy megbeszéltétek a következő randit, ideje lesz belevágni - Jelentette ki Janne.

 - Ne mondjátok, hogy elnéztétek az órát - Jött oda Jaska vigyorogva.

 - Nem. Csak versenyeztünk. Egyébként ő Victoria. - Mutatott be a bandának.

 - Aha, persze. A kiscsaj meg még annyira az élmény hatása alatt van, hogy az ingét sem gombolta be - Bökött állával a fekete pólóm felé, ami felett piros kockás, nyitott inget viseltem. Jaska megkerült. - És a keresztjét sem igazította meg - Dobta előre a kereszt medálomat.

 - Lépek a gitáromért - Motyogtam, és leszaladtam az autóhoz, amit Alexi nem zárt be. Mibe kevert Aaron?

Hamar össze szedtem a cuccot, és a próba termet is első próbálkozásra megtaláltam. Az ajtó előtt megálltam, és letettem az erősítőt. A kilincs felé nyúltam, ám a kezem megállt a levegőben.

 - Azért, mert majdnem olyan jól játszik, mint én. - Hallottam Alexi hangját. - Amúgy semmi bajom nem lenne vele.