2014. február 24., hétfő

Angels Don't Kill: +1 fejezet

Egy évvel később, Alexi a próbatermük egyik sarkában ült. Esterit nézte, ahogy a többiekkel játszik, vagyis össze-vissza rohangál a zenésztársai között, akik vigyorogva sétáltak el a kislány elől. Persze időnként azért hagyták, hogy Esteri elkapja őket, csak a sikerélmény miatt. A lány már kezdett fáradni, ez látszott kipirult arcán és lassabb mozgásán. 

Nem sokat változott az elmúlt egy év alatt. Ugyanolyan eleven, életvidám lány maradt, mint amilyen addig is volt. Csak a kinézete változott: Az arca felnőttesebb, a gyerek pedig magasabb lett, és már nem járt állandóan rózsaszínben.

Alexi zsebében megszólalt a telefon, jelezvén, hogy üzenete érkezett. Elszakítota tekikntetét a kislányról, és elővette a készülékét.

"Nemsokára beérek a Helsinki központba. Akkor délután, a megbeszélt időben, helyen? Kristen" - Csak ennyi állt az üzenetben.

"Persze" - Alexi csak ennyit írt vissza.

Kristennel már soha többé nem jönnek össze újra, tökéletesen működött náluk a barátság. Amiért Alexi végtelenül hálás volt, az az, hogy a nő segít neki minél többet megtudni Rauháról. Az ő segítsége nélkül sehol sem lenne. Kristen, ismeretségei révén, ki tudta deríteni, ki volt Rauha legjobb barátnője, mert, mint később kiderült, Johann kihagyta a koncertszervező cégnél dolgozókat, mikor Rauhan után nyomozott.

Rauha legjobb barátnőjétől, Christine-től a lehető legtöbbe tudták meg Rauháról: hogy az apjával sosem volt jó kapcsolata, ezért tizenhét évesen a férfi elzavarta otthonról, hogy Rauha ezután az anyja nővérénél lakott, hogy a nagynénje hatására tanult menedzsernek, hogy miután dolgozni kezdett, egyre többet ivott, hogy miután megszületett Esteri, felhagyott az alkoholizálással, hogy nem szerette, ha az emberek közelében vannak, mert gyűlölte, hogy nem tudott meggyógyulni, és nem akarta, hogy mások gyengén lásák, hogy félt a haláltól, de csak azért, mert nem tudta, mi lesz később Esterivel...

Mikor Alexi meglátta Christine-t, nem tudta, honnan is ismerős neki ennyire, de aztán rájött, hogy Rauha temetésén találkoztak.

Gondolatai közül Esteri nevetése szakította ki. A kislány azon nevetett, hogy Janne felkapta és odébb rakta, hogy legyen ideje elmenni előle, nehogy Esteri elkapja, és így ő legyen a fogó.

Alexi jót nevetett rajtuk. Így, hatan, olyanok voltak, mint egy család: Mindig kitartottak egymás mellett, és szerették egymást.

Esteri Alexihez rohant.

 - Apa, gitározol nekem valamit? - Kérdezte mosolyogva, és leült a mellette lévő fotelba. A férfinak ezsébe jutott, hogy a lánya arcán, az elmúlt egy évben, csak mosolyt lehetet látni. Ez jó érzéssel töltötte el, ahogy az is, hogy a kislány már hónapok óta az apjának szólítja. Amit el szeretett volna érni, azt el is érte: Esterinek ő lett a legfontosabb ember, és sikerült maga mögött hagynia züllöt életmódját. Már egyáltalán nem hiányzott neki az alkohol.  cigaretta is egyre kisebb jeelntőséggel bírt a szemében.

A többiekre nézett félig felvont szemöldökkel.

Már tudták, mit fognak játszani.
 
Mindenki a hangszeréhez ment, és felkészültek.

Rauha kedvence a Hate Crew Deathroll volt - ezt Christine-től tudták meg - amit Esteri is elég gyakran hallgatott. A kislányra azonban a legnagyobb hatással az angels Don't Kill volt; naponta legalább ötször megkérte Alexit, hogy játssza el neki. Egyszerűen nem bírt vele betelni.

Barátai pontosan tudták, mit játsszanak, így bele is kezdtek.

Alig bírták ki vigyorgás nélkül, mikor megláták Esteri arcát, ahogy az apját figyelte játék közb en. Az a figyelem, szeretet, és boldogság, amit széles mosolya és ragyogó szemei tükröztek, még aranyosabbá tette.

Alexi elégedetten hátradőlt, de ujjai továbbra is csak úgy száguldoztak a fehér gitár fényes nyakán. A többieket figyelte. Jaska, Janne és Henkka, elmélyült a zenében. Eszébe jutott, azt vajon észre vennék-e, ha valaki hozzájuk vágna valamit. Az arcukat elnézve, kételkedett ebben.

Ahogy találkozott a tekintete Roope-éval, elmosolyodtak. Roope a tipikus "na ugye, én megmondtam" arckifejezéssel nézett rá, míg Alexi hálásan mosolygott vissza. Tudta, hogy nélküle semmire sem jutott volna, ahogy azzal is tisztában volt, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon. Megvan mindene, amit csak kívánhat magának, és végre olyan felnőtté vált, akit nem szégyellne a gyermekkori énje.

Senki sem boldogabb nála, és ez neki elég volt.


vége


2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű befejezést írtál! Ennél szebbet nem is lehetett volna... Gratulálok, imádtam a történetet!

    Cleo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hey!
      Köszönöm amit írtál, nagyon jól esett!! :) :) Örülök, hogy tetszett. :) Ezért már megérte megírnom és feltennem. Köszönöm hogy végig olvastad, és kommenteltél!! :) :)

      ~peace foREVer
      Beth

      Törlés

Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)