2. fejezet

 - Szóval, nálunk az a szokás, hogy ha új bandatag érkezik, akkor leitatjuk, csak, hogy szokja a kanyarban sétálós estéket – Kezdte Jaska vigyorogva. – Ma te is átesel ezen a jó kis beavatási ceremónián. Négykor kezdünk. Telefont, életmentő készüléket, bicskát, meg valami szíverősítőt, és pénzt hozz magaddal, a többit mi intézzük – Tette hozzá. Mit akarnak ezek? Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy rengeteg piát értenek a többi szó alatt. Nem baj. Az alkohollal sosem volt gondom, főleg, ha nagyon ütős volt a szesz. Akkor, mondjuk, már semmivel sincs gondom.

 -Akkor én most ellépek haza, aztán fél óra múlva itt is leszek – Néztem az órámra, ami fél négyet mutatott. – A gitáromat itt hagyom, ha bármi bántódása esik, gondoskodok róla, hogy holnap már a temetéseteket kelljen szervezni. Érthető voltam? – Néztem rájuk szúrós szemekkel, hogy tényleg megóvják imágott hangszeremet. Janne csak röhögött rajtam:

 - Ajha, nem ám begorombulsz…

 - Menj a francba – Mentem ki a próbateremből. Bentről hangos röhögést hallottam. Komolyan, olyanok ezek, mint a gyerekek. Mindenen röhögnek. De nem baj, ilyen őrült bandába még sose voltam. – Gondoltam szórakozottan, miközben letrappoltam a lépcsőn.

Mikor leértem a nagy épület elé, akkor jöttem rá, hogy valószínűleg, gyalog kell hazáig mennem. Amivel nem is lenne semmi baj, ha a lakásom nem a város túl végében lenne.

 - Idióta! - Rúgtam bele mérgesen a járda szegélyébe, mivel csak annyit értem el, hogy a lábujjam majd’ leszakadt, annyira megfájdult.

 - Te is – Hallottam a hátam mögül Alexi hangját. Vigyorogva elém lépett, és megcsörgette a kocsikulcsot. – Elvigyelek? – Kérdezte, és a „na most mi lesz” arckifejezést öltötte fel. Az égre emeltem a szemem:

 - Ha gyalog megyek, eltévedek, ha veled megyek, meghalok. Utóbbit választom – Gondolkodtam hangosan. Alexi bólintottam, majd megkerülte a járgányt, és beült. Én is beültem, és néztem előre. A motor halkan felzümmögött.

 - Hová menjünk? – Nézett rám kíváncsian.

 - Na inkább majd én vezetek. – Cseréltünk helyet.

Több, mint tíz perccel később, leparkoltam a tíz emeletes panelház előtt, amiben lakok.

 - Na ugrás – Vettem fel Alexi modorát.

 - Miért? Én itt megvárlak – Kezdte piszkálni az autórádiót.

 - Na azt már nem. Még a végén itt lelépsz, és jól kiröhögsz a hátam mögött – csaptam be az ajtót, és kinyitottam a vezető ülés felőli ajtót. Alexi morogva, de kiszállt.

 - Csodás. Cél a felső emelet, de a lifttel ne is próbálkozz, úgysem jó. – Vigyorogtam ördögien. Amilyen lusta, hagyja, hogy a hajánál fogva húzzam fel a lépcsőn.

 - Ne már, egész délután álldogáltam! Mondom hogy megvárlak! – Kezdett heves mentegetőzésbe, amin csak jót röhögtem.

 - Nem érdekel. Feljössz, vagy széttöröm a gitárod – Fenyegetőztem. Még a végén tényleg lelép, én meg gyalogolhatok.

Miután beidomítottam a gitárost, fellépcsőztünk a tizedikre.

Amint  kinyitottam a lakásom ajtaját, Alexi berohant, és eltűnt valamerre.

Bementem a nappaliba, és egy fekete övtáskába bedobtam a pénztárcámat, öt doboz cigit, meg a kedvenc bicskámat, és a szíjat a derekamra csatoltam.

 - Hol vagy te Istenverése? – Kiabáltam el magam, mikor elkészültem.

De válasz sehonnan sem jött.

Átmentem a konyhába, lelkiekben felkészülve arra, hogy a sör, vagy rosszabb esetben a whisky – készletemet dézsmálja, se egy árva lelket sem találtam. Mivel a nappaliban sem volt, így maradt a hálószobám. Vagy, lelépett, úgy, hogy észre sem vettem.

Vettem egy mély levegőt, és a szobám felé iramodtam. A résnyire nyitott ajtón keresztül láttam, hogy Alexi az ágyamon fekszik, és a falamon lévő rajzokat és feliratokat bámulja.

 - Na azonnal takarodj kifelé az ágyamból! – Kaptam fel a vizet. Alexi annyira egijedt, hogy majdnem leesett az ágyról.

 - Ne már! Elfáradtam! – Nézett rám kisfiús szemekkel. Majdnem megenyhültem, de aztán rájöttem, hogy ha most engedek neki, akkor elveszítem a nagy nehezen összekapart kevéske kis tekintélyemet is.

 - Nem érdekel. Teszek el egy kis anyagot, és mire visszafordulok, minden úgy legyen, mint amikor átlépted a küszöböt – Kötöttem ki, és elkezdtem az ékszereim között matatni.

Kis keresgélés után megtaláltam a szétnyitható, szív alakú medálomat, ami egy hosszú láncon függött. Ilyenekbe az emberek általában a szeretteik képeit teszik be, ellentétben velem.

A kis, fehér porral telített csomagot kivettem a medálból.

 - Nincs is benne kép? – Szólalt meg mögöttem Alexi. – Nincs is kép a családodról?

 - De, van, mindjárt megmutatom – Pattintottam fel a jobb kezemen lévő koponyás pecsétgyűrűt, és belerejtettem a drogot.

Leültem a földre, és kihúztam a szekrényem legalsó polcát.

Az évek alatt összegyűlt pengetőket, és füzeteket a földre tettem. Nem egy képet kerestem, hanem egy albumot. A családomról lévő egyetlen albumot.

Az album persze a fiók túlsó sarkában volt.

 - Azta, ez kurvajó  - Tette le az egyik füzetemet Alexi. A borítóra nézve láttam, hogy azt az öt fejezetes történetemet olvasta el, amit még soha, senkinek sem mutattam meg.

 - Ezek nem nyúlka-piszka dolgok! – Dobáltam vissza a füzeteket a fiókba.

Alexi a képeimet nézegette. Egy fotónál megállt. Maga a kép tipikus karácsonyi fotó volt: Szülők hátul, gyerekek elől, és mindenki vigyorog, mint a tejbe tök. Ami szokatlan volt, az a bátyám arckifejezése, ugyanis ő mélységes utálattal, a szeme sarkából nézett rám. Eszembe jutott, hogy mielőtt ez a kép készült, nagyon össze vesztünk. Na jó, igazából csak a formánkat hoztuk. Egyikünk sem szólt a másikhoz, és kész. Ez volt minden nap.

 - Ki ez a hülye? – Mutatott Alexi az egyetlen testvéremre. Egy gyors mozdulattal kikaptam a kezéből az albumot, bedobtam a fiókba, és a gitárost, nem éppen szép szavakkal, kizavartam a lakásomból.

 - Nem tudom, mi rosszat mondtam, de bocsi – Kezdett mentegetőzni, mikor beszálltam a kocsiba. Rágyújtottam egy cigire, hogy ne legyek annyira ideges.

 - El van nézve. De kuss, mindenről, amit nálam láttál. – Szívtam bele a cigibe. A füst kellemesen végig marta a torkomat, mai most kifejezetten jól esett. – A történetekről főleg. Ha nem fogod be a szádat – Elhúztam a mutató ujjam a torkom előtt, majd beindítottam a motort.

Néhány perccel később, már a próba teremben voltunk, és vártunk, hogy a többiek bepakoljanak a kocsiba. Amint végeztek, mi is lementünk.

 - Hogy a francba fogunk beférni öten a négyszemélyes kocsiba? – Tettem fel a létfontosságú kérdést a terepjáró mellett állva.

 - Hát, vagy úgy leszünk, mint heringek a dobozba, vagy valaki fut utánunk – vonogatta a vállát Alexi. – Vagy valakit bedobunk a csomagtartóba, és ott is elvergődhet – Szállt be.

 - Engem, engem dobjatok be – Lelkesedett Janne. Alexi Jaska mellé csusszant, és pedig beültem mellé.

 - Nem, mert kiiszod az összes sört – Vágta rá Henkka. Most kivételesen ő vezetett, mert a többiek már ittak. Nem is tudtam, hogy ennyire szabály szeretők, hogy még az ittas vezetést se vállalják be. Bár, az után, hogy Roope balesetezett, ez nem is csoda.

 - Eddig hogy utaztatok öten a négyszemélyes kocsiba? – Kérdezősködtem, csak, hogy ne legyen csend.

 - Ez a menedzserünk, Jonathan Sommers egyik kocsija. Az eddigi kocsinkat Roope összetörte. A képek alapján, javíthatatlannak tűnik. És, mielőtt megkérdeznéd, Jonathan házához megyünk. Mert ott mindig, minden van. Az ilyen kis délutáni ivászatokat mnidig ott ejtjük meg, mert mire odaérünk, mindig teli a hűtő, és mindig van minden – Hadarta Janne, és teljes csend lett az autóban.

Végül egy két emeletes, külvárosi ház előtt álltunk meg.

Henkka – val hátra maradtunk, és bevittük a sörös rekeszeket, míg a többiek gyakorlatiasan bementek a házba.

Miután végeztünk, Jaska körbe vezetett, és mire visszaértünk a nappaliba, a dohányzóasztal már meg volt terítve, vagyis ki volt pakolva a pia, poharak, és a lapok is ki voltak osztva. Alexi mellé ültettek, amivel meg is leptek, mert azt hittem, hogy lesz valami szívatás.

Nem tévedtem, mikor erre számítottam. Amikor Janne az italokat töltötte, mindenkinek sört töltött, kivéve nekem. Nekem, ugyanis, valami sárga löttyöt adtak.

Janne felállt, és megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy beszédet szeretne tartani.

 - Vedeljünk – Hangzott a hosszú szöveg, és mindenki ivott is, kivéve engem. Bizalmatlanul méricskéltem a beazonosíthatatlan, barnás folyadékot.

 - Borítsd a leander alá – Súgta Alexi, és állával a sarokban álló szobanövény felé bökött.

 - Nem, mindenképpen meg kell kóstolnia életem fő művét – Jelentette ki Janne. Belekortyoltam az italba, és majdnem kiköptem, de végül sikerült legyűrnöm.

 - Szörnyű. Idd meg – Tettem le a poharat, és egy másikba tiszta Jacket töltöttem.

Több órányi kártyázás és ivás után, már mindenki igencsak jó hangulatú volt. Az egyik szünetben Alexi kiment, és Jaska a „főnök” – mert Alexi tényleg úgy viselkedik, mint egy főnök, rendben tartja az egész bandát, - távollétét arra használta ki, hogy megint engem piszkáljon. Pontosabban, átölelt, és az egyik keze a combom belső felére került. Megpróbáltam elhúzódni, de nem sikerült, mert éppen a sarokban ültem.

 - Segítsetek már – Próbáltam odébb lökni a dobost, de az sem sikerült.

 - Jaska, hagyd már békén – Jött vissza Alexi.

 - Vigyázz innen – Hallottam Janne hangját, és a következő pillanatban valaki, gondolom, Janne, leöntötte Jaskát egy vödör hideg vízzel. A baj csak az volt, hogy Jaskára csak pár csepp ment, míg engem, telibe talált.

De végre Jaska elengedett, és elment valahová.

Úgy éreztem, hogy most erre innom kell, mert ezeket, józanul, kibírni, lehetetlenség. Felkaptam az üveget, mai, a poharamhoz hasonlóan, üres volt.

Felálltam, hogy a hűtőben keressek még egy teli üveget, de a lábam nem engedelmeskedett, a testemet nem én uraltam, a dolgok többszörösét láttam. Ilyen részeg még sosem voltam, akkor sem, mikor apám 60 egység inzulinnal átlőtte magát egy jobb világba.

Tettem még egy lépést, de ekkor a lábam végképp felmondta a szolgálatot, és elestem. Valaki az utolsó pillanatban elkapott.

 - Na jó. Most szépen elmész aludni – Hallottam Alexi hangját, és a következő pillanatban már egy sötét, az emeleten lévő szobában találtam magam.

Valamit nyomkodtam a telefonomon, majd levettem a pólómat, és az ágy felé léptem. Vagy a levegőben, vagy a saját lábamban, nem tudom, de valamiben megbotlottam, és megint estem. Most azonban valami puha dologban, megkapaszkodtam. A puha dolog Alexi pólója volt.

 - Tiszta víz a ruhád – Állapította meg.

Nem is igaz. Nem vizes a ruhám, arra csak pár csepp jutott – tiltakoztam magamban.

Még egyet léptem az ágy felé, és megint megbotlottam, de szerencsére már az ágyba estem, estünk, mert Alexit is elrántottam.

 - Ha valaki bejönne, most igencsak félre értené a dolgokat – Mormolta Alexi, és neki állt csókolgatni.

-

Új Bodom - album

Már az új Children Of Bodom album basszusgitár témái is felvételre kerültek Helsinkiben, a Danger Johnny stúdióban, ahol Alexiék a nyárra várható nyolcadik lemezükön dolgoznak Mikko Karmila producerrel.
Karmila mester korábban olyan Bodom lemezeken közreműködött, mint a Hatebreeder, a Follow The Reaper vagy a Hate Crew Deathroll. Február elején a Pain/Hypocrisy főnök Peter Tägtgren is csatlakozik a bandához, az ő feladata az ének- és billentyűs felvételek irányítása lesz.


"Klassz változás, hogy ezúttal nem a szokásos helyen dolgozunk, valahol az erdő közepén" - mondja a munka kapcsán Alexi Laiho énekes/gitáros, aki mostanában fejezi be a szövegek megírását.

"Jó az is, hogy Peter hosszabb időre szabaddá tudta tenni magát, így rendesen tudunk majd összpontosítani az énekre. Már két dalnak teljesen befejeztem a szövegét, az egyiknek All Twisted, a másiknak Slowdance On Nails a címe. A többi szám egyelőre csak munkacímeken fut: Moto GP, FC Pettymys, Trondheim, Kananmuisti-ilmiö."


"Véleményem szerint sok gitártéma még érdekesebbé tehető, apró módosításokkal" - fogalmazott Roope Latvala, a másik gitáros.

"Roope ezúttal több javaslattal állt elő az új ötleteket illetően, mint korábban - tette hozzá Alexi. - De ez talán a többiekre is igaz. Most is úgy mennek a dolgok, mint mindig: az összes jó felvetést tekintetbe vesszük."


Alexi a Soundi magazinnak arról is beszélt, hogy elképzelhető egy különleges vendég felbukkanása is:

"2007-ben játszottam az Annihilator albumán, a Metalon, szóval szerintem Jeff Waters tartozik nekünk egy-két szólóval! (nevet) Itt az ideje, hogy lerója tartozását."


És persze ezúttal is várható néhány meghökkentő feldolgozás a finn csapattól, amelyeket ezúttal is bónuszdalnak szánnak.

"A Bananaramáról és a Roxette-ről van szó, és persze a saját verzióinkat fogjuk elkészíteni ezúttal is, de lesz egy harmadik feldolgozás is, ezt azonban a japán Burrn! magazin olvasói szavazzák meg számunkra.

 forrás:

http://hammerworld.hu/2013/01/27/children-of-bodom-roxette-es-bananarama-feldolgozasok/

Most már biztos, hogy a nyárra várható új Children Of Bodom albumon vendégeskedni fog az Annihilator főnöke, Jeff Waters. A felvételre a jövő héten kerül majd sor.

forrás:

http://hammerworld.hu/2013/02/12/children-of-bodom-jeff-waters-vendeg-lesz-az-uj-albumon/

Videó: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=L23UAT1lzmQ

1. fejezet

Victoria szemszöge:

Kellene egy gitáros, aki tud is pengetni, nem pedig búvóhelynek használja is gitárját – Beszélt egy szőke hajú srác Aaron – nak, a menedzseremnek.

 - Lenne itt egy profi. Már tizenhét éve gitározik, és rémisztően technikás. És tudja a Bodom számokat. – Sorolta Aaron. Ha megint valami idétlen tribute bandába akar beszervezni, akkor élve elkaparom a Bodom-tó partján egy fa alá.

 - Na. ki ő, és hol van? – Kérdezte a fiú.

 - Fordulj hátra – Javasolta Aaron, és állával felém bökött.

Lehajtottam a fejem, és tovább pengettem, mintha semmit sem hallottam volna.

 - Egy lány? – Kérdezte a gyerek, mintha attól, hogy nőnemű vagyok, teljesen hülye lennék. Mindig, mindenki ebbe köt bele először.

Letettem a pengetőt, és felnéztem a gyerekre. Kis híján elájultam, mikor megláttam, hogy a Bodom énekese, Alexi Laiho áll velem szemben.

 - Nem, baszki, ufó vagyok! Ja, és még mielőtt belekötnél, balkezes is!

 - Akkor miért jobb kezes gitáron játszol? – Nézett a gitáromra.

 - Miért ne? – Kérdeztem vissza.

 - Ahogy gondolod. Legközelebb mikor érsz rá? – Vett elő jegyzet füzetet és tollat.

 - Most.

 - Victoria, a következő fellépésed holnap este kilenckor lesz – Kotyogott közbe Aaron.

 - Tudom – Egy bonyolult akkorddal őrült tekerésre váltottam, csak hogy bebizonyítsan, hogy tudok gitározni.

 - Mindjárt jövök – Tűnt el Alexi az erkély irányába. Aaron – t valaki hívta, így kiment telefonálni. A laptopját a padlón hagyta.

Odamentem a géphez, és felmentem a Hammer World honlapjára.

Nem lepődtem meg, mikor a legfrissebb hírek között láttam, hogy Roope balesetezett.

„A Children Of Bodom gitárosa, Roope Latvala, hajnalban autóbalesetet szenvedett. „Nem tudjuk, Roope mikor fog legközelebb színpadra állni. A keze sérült meg, a bal alkarja szilánkosra tört. A következő turné állomásokat vendég gitárossal tesszük meg. Hogy kivel, az még kérdéses. Szurkoljatok, hogy Roope minél előbb meggyógyuljon.” – Nyilatkozta Alexi Laiho, a Bodom frontembere…”

Alexi összecsukta a laptopot.

 - A meghallgatás húsz perc múlva kezdődik. – Jelentette ki.

 - Rendben – Álltam fel, a nyakamba akasztottam a fekete Ibanez gitáromat, a zsebemből elővettem egy Hetfield – pengetőt, és eléggé gyorsan kezdtem el pengetni.

Egy másik gitár hangja hallatszott a hátam mögül: Alexi még gyorsabban pengetet, mint én, mire gyorsabban mozgattam az ujjaim.

Több, mint fél óráig versenyeztünk, mikor hirtelen megálltam.

 - Na mi van, csak ennyit tudsz? – Vigyorgott Alexi kárörvendően.

 - Te vadbarom, már negyed órája elkezdődött a meghallgatás! – Csomagoltam el a gitáromat villám sebességgel.

 - Ó, baszki – Morogta Alexi, és követte a példámat. – Én vezetek. – Vette a hátára a tokot, az erősítőt meg a kezébe.

 - Jó  - szedtem össze a cuccaim, és mentem le a lépcsőn. – De ne úgy hajts, mint egy lajhár, mert akkor kidoblak a csukott ablakon, értetted? – Néztem rá szigorúan.

 - Meglepődsz, milyen gyorsan és biztonságosan vezetek – Nézett rám, és egy pillanatra elcsodálkoztam, hogy milyen kék a szeme.

 - Ugrás – Nyitotta ki az anyós ülés melletti ajtót, és beültem.

Alexi is beszállt, hátra tette a motyóját, majd beindította a motort.

Tényleg elég gyorsan hajtott, a négy mérföldes táv felénél azonban sárga lámpát kaptunk.

 - Akkor most várunk – Törtem meg a csendet.

 - Átmegyünk akkor is, ha halvány piros – Jelentette ki Alexi magabiztosan, és áthajtott a már három másodperce piros lámpa alatt.

 - Tényleg úgy vezetsz, mint egy elme beteg – Nevettem.

 - Na ja – Bólintott. – Arra nem gondoltál, hogy a Halál kezére akarjak juttatni?

 - Nem. Vagy annyira egoista, hogy megóvd magad – Bölcselkedtem.

 - Kiugrok.

 - Tégy úgy.

 - Megérkeztünk – Hajtott fel félig a járdára. Parkoló nem volt.

 - Ugrasz már? – Türelmetlenkedtem.

 - Hát, ha a többiek beleegyeznek, hogy belépj a bandába, akkor a tetőről ugrok – Szálltuk ki.

 - Készítem a botot, amivel lelöklek. – Ígértem.

 - Miért, nem mersz hozzám érni? – Próbált idegelni.

 - De nem ám. Tudod, még szükségem van a kezemre, nem akarom, hogy leessen. Ne titkold, hogy fertőző vagy.

 - És, mi van, ha a hátadhoz érek hozzá? – Simított végig a gerincem mentén, mire elhúzódtam.

 - Nyaktól lefelé lebénulok.

 - Ez a miénk - Mutatott a próbatermük ajtajára, majd benyitott.

 - Na végre! - Kiáltott fel a dobos, ha jól tudom, Jaska.

 - Ő Jaska, a banda legperverzebb tagja - Mutatott Alexi a dobos felé, aki vigyorogva bólintott, mire intettem neki. - Az, ott, aki pont most keveri össze a cseresznye szörpöt a sörrel, a billentyűsünk, Jane, akarom mondani, Janne. - Bökött a gitáros egy, hosszú hajú fazon felé, aki épp felkínálta az érdekes italt egy másik tagnak, aki vissza utasította az ajánlatot. - Az, akit az előbb Janne meg akart mérgezni, Henkka, a basszer. A naplódat ne hagyd előtte, mert elolvassa, mint minden mást - Nézett a sarokban üldögélő és olvasó srácra. Henkka úgy olvasott, hogy talán még azt sem vette volna észre, ha húsz vandál felgyújtja az épületet. - Roope most nincs itt, de gondolom, tudod, kiről van szó.

 - Ja. Én mindent tudok. De miért balesetezett?

 - Hannan tudjam? Majd kiderül. Hol a gitárod? A levegőn akarsz játszani, vagy mi?

 - Na, most, hogy megbeszéltétek a következő randit, ideje lesz belevágni - Jelentette ki Janne.

 - Ne mondjátok, hogy elnéztétek az órát - Jött oda Jaska vigyorogva.

 - Nem. Csak versenyeztünk. Egyébként ő Victoria. - Mutatott be a bandának.

 - Aha, persze. A kiscsaj meg még annyira az élmény hatása alatt van, hogy az ingét sem gombolta be - Bökött állával a fekete pólóm felé, ami felett piros kockás, nyitott inget viseltem. Jaska megkerült. - És a keresztjét sem igazította meg - Dobta előre a kereszt medálomat.

 - Lépek a gitáromért - Motyogtam, és leszaladtam az autóhoz, amit Alexi nem zárt be. Mibe kevert Aaron?

Hamar össze szedtem a cuccot, és a próba termet is első próbálkozásra megtaláltam. Az ajtó előtt megálltam, és letettem az erősítőt. A kilincs felé nyúltam, ám a kezem megállt a levegőben.

 - Azért, mert majdnem olyan jól játszik, mint én. - Hallottam Alexi hangját. - Amúgy semmi bajom nem lenne vele.
 - És bal kezes is. - Jegyezte meg Alexi.

 - Tényleg? - Csodálkozott Henkka. Fújtam egyet mérgemben.

 - Ja. De hol van már? Megnézi a gossip girl-t vagy mi? - Türelmetlenkedett Alexi. Jó hangosan bekopogtam, bentről jött a "Szabad" engedélyezés, és beléptem.

 - Na lássuk, mit tudsz - Jött elém Alexi, a tipikus "na-kíváncsi-vagyok-meddig-bírja" arccal.

 - Mit játsszak? - Kérdeztem bátran. Remélem, hogy olyat mondanak, amit tudok.

 - A Hate me! szóló részét. - Utasított Alexi, és megállt előttem. A többiek leültek a földre, de szerencsére csak Alexi hátát látták.

 - Nem ritmus gitár poszton lennék? - Kérdeztem.

 - De De most ezt játszod, mert én azt mondtam - Hozta elő a legjobb indokot.

 - Oké, főnök - Tisztelegtem, majd elkezdtem pengetni.

Mikor a dal végére értem, a gitáros elismerte, hogy hibátlanul játszottam el a számot, majd utasított, hogy játsszam el a ritmus gitár szólamát is. Az is hibátlanul sikerült, amitől jó kedvem lett. Nem azért, mert nem tudom, hanem azért, mert azt hittem, hogy elhibázom Alexi kíváncsi tekintete miatt.

 - Ügyes a kiscsaj, erre már rájöhettünk - Szólalt meg Jaska jó húsz szám után. Éppen ideje volt, mert már kezdett fájni a kezem.

 - Szavazzunk - Fordított nekem hátat Alexi. Kicsit kiléptem mögüle, hogy lássam, mi történik.

Alexi és Jaska azonnal fleemelte a kezét, Janne és Henkka, pedig, pár másodperc késéssel.

 - Akkor fel vagy véve - Jelentette ki Alexi, mire elvigyorodtam. - A szerződést holnapé írjuk alá. A többi bohóckodást is holnap intézzük. A szerződésed a turné végéig fog szólni. Elvárjuk, hogy a próbákon is, és a koncerteken is... - Kezdte a szokásos szöveget.

 - ...és az ágyban is... - Kotyogott közbe Jaska.

 - ...A maximumot nyújtsd. Ha nem így történik, akkor érzéketlen búcsút veszünk egymástól. Megértetted? - Kérdezte.

 - Nem, légyszi, magyarázd el még egyszer - Tettem a hülyét.

 - A szerződést... - Kezdett bele egy sóhajtás után.

 - Meg ne próbáld! - Kiáltottam fel röhögve.

 - Akkor jó. Már kezdtem azt hinni, hogy gyenge a felfogásod. - Fújta ki a levegőt megkönnyebbültem Alexi.

 - Teszteljük a csajt, hogy mennyit bír - Hadarta Jaska fojtott hangon Henkka-nak és Janne-nek, mire azok meg bólogattak.

-

Döntés

Hey!

Úgy döntöttem, hogy, mivel részekben rakom fel a részeket, miután felkerült egy fejezet, egy új bejegyzésbe, kirakom az egészet. És az egész fejezet lesz elérhető a menüből, mert, gondolom, senki sem akar negyvenszer megnyitni egy lapot, hogy végig olvasson egy fejezetet...

Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogot, de ígérem, ezen változtatni fogok.

A következő fejezet felkerülésének időpontja még kérdéses.

Azt is elhatároztam, hogy, miután kint lesz az egész történet (füzetben már kész van, 13 + 1 fejezet lett, és 75 oldal :) ) egy külön oldalra kirakom az egészet, egyben.

Nos, igyekszek, és remélem, hogy minél előbb ki tudom tenni a következő fejezetet. :)

Beth

1. fejezet / 3.

 - Na ja. Még jó, hogy nem valami kis plázakurvát sóztak ide. - Értett egyet Janne.

 - Így is, úgy is nyavalyogni fog. Mert lány - Jelentette ki Henkka.

 - És bal kezes is. - Jegyezte meg Alexi.

 - Tényleg? - Csodálkozott Henkka. Fújtam egyet mérgemben.

 - Ja. De hol van már? Megnézi a gossip girl-t vagy mi? - Türelmetlenkedett Alexi. Jó hangosan bekopogtam, bentről jött a "Szabad" engedélyezés, és beléptem.

 - Na lássuk, mit tudsz - Jött elém Alexi, a tipikus "na-kíváncsi-vagyok-meddig-bírja" arccal.

 - Mit játsszak? - Kérdeztem bátran. Remélem, hogy olyat mondanak, amit tudok.

 - A Hate me! szóló részét. - Utasított Alexi, és megállt előttem. A többiek leültek a földre, de szerencsére csak Alexi hátát látták.

 - Nem ritmus gitár poszton lennék? - Kérdeztem.

 - De De most ezt játszod, mert én azt mondtam - Hozta elő a legjobb indokot.

 - Oké, főnök - Tisztelegtem, majd elkezdtem pengetni.

Mikor a dal végére értem, a gitáros elismerte, hogy hibátlanul játszottam el a számot, majd utasított, hogy játsszam el a ritmus gitár szólamát is. Az is hibátlanul sikerült, amitől jó kedvem lett. Nem azért, mert nem tudom, hanem azért, mert azt hittem, hogy elhibázom Alexi kíváncsi tekintete miatt.

 - Ügyes a kiscsaj, erre már rájöhettünk - Szólalt meg Jaska jó húsz szám után. Éppen ideje volt, mert már kezdett fájni a kezem.

 - Szavazzunk - Fordított nekem hátat Alexi. Kicsit kiléptem mögüle, hogy lássam, mi történik.

Alexi és Jaska azonnal fleemelte a kezét, Janne és Henkka, pedig, pár másodperc késéssel.

 - Akkor fel vagy véve - Jelentette ki Alexi, mire elvigyorodtam. - A szerződést holnapé írjuk alá. A többi bohóckodást is holnap intézzük. A szerződésed a turné végéig fog szólni. Elvárjuk, hogy a próbákon is, és a koncerteken is... - Kezdte a szokásos szöveget.

 - ...és az ágyban is... - Kotyogott közbe Jaska.

 - ...A maximumot nyújtsd. Ha nem így történik, akkor érzéketlen búcsút veszünk egymástól. Megértetted? - Kérdezte.

 - Nem, légyszi, magyarázd el még egyszer - Tettem a hülyét.

 - A szerződést... - Kezdett bele egy sóhajtás után.

 - Meg ne próbáld! - Kiáltottam fel röhögve.

 - Akkor jó. Már kezdtem azt hinni, hogy gyenge a felfogásod. - Fújta ki a levegőt megkönnyebbültem Alexi.

 - Teszteljük a csajt, hogy mennyit bír - Hadarta Jaska fojtott hangon Henkka-nak és Janne-nek, mire azok meg bólogattak.

-