A CTRL F lenyomása után megjelenő keresőbe a szám címét bepötyögve, hamarabb rátalálsz ;)
Touch Like Angel Of Death
Úgy érint, mint a halál angyala
Ragyog a szemem, elárul a mélyben
Ez a meggyötört harcosi elme
Megöllek téged a mélység kincsének
Idegesítő bujdokolása végett
Könyörgök az éjszakában, hogy érezzem lélegzeted
És te, mint a halál angyala, úgy érintesz
A mélyben a kegyetlen őrjöngés láncai szorítanak
Rákényszerítenek, hogy meggyilkoljalak
A láncok a nyakam körül egyre szorosabbak
Megkapom, hogy nem szeretsz csak a sebem, mi felkelti a holtakat
Az éj félhomályában betakarlak egy takaróval
Mindörökké a te oldaladon állok én
Ott nevetek az éj homályában
Még el nem telik 100 és 13 év
Nem látod, hogy gonosz vagyok, egy duplán élezett borotva
A szüntelen gyűlölet gyermeke
Kínok közt olyan vagy, mint egy kibaszott kurva
Megsiratlak egyre jobban mindörökre
Törött üvegeken keresztül csúszok az irányodba
És a nevedet vésik a húsomba
Mint a késsel, mit sokáig használtam titokban
Follow The Reaper
Kövesd a kaszást
Kövesd a kaszást
Múlik a háború, átélem a győzelmet
Nem törekszem a mélybe soha
Idebent. Lehetne szép az élet
Bárki számára, de én inkább maradok így káromkodva
Erről a kurva szarról, ami javában rohad éppen.
Az átjárót a múltba
Itt az ideje, hogy ráforgassuk a Kaszást követő útra
Amíg el nem fordul újra
Mikor vakon a te halálfényű pengéd
Besöpri a fájdalmakat és félelmeket mind
A halálodhoz és szabadságodhoz keresztezem a reménnyel a szívemet
És az az enyém lesz
Elsüllyedek az érzéketlen indulatok óceánjában
Megragadok egy üveget és sebgyógyító italt iszok ki belőle
De mindezek után, mikor már minden túl unalmas, és nem izgat
Mik történnek, még azt is megtiltják, hogy átkozódjak kedvemre
Az átjáró a múltba többé
Nem fordul vissza. Nincs több út a kereszteződés felé
Nincs híd, mi a lángokat átszeli
Most vakon a te halálfényű pengéd
Besöpörte a fájdalmaimat és könnyeimet. Én soha többé
Nem térek vissza a kereszteződéshez ezen az úton
Keresztezem a szívem a halálodhoz.
Mask Of Sanity
A józanság álarca
Nem tudok pusztítani, lassan elvesztem az utam örökre
Jobb lenne, ha rabszolgád nekem is valakim lenne
A világosság idebent bűn, a napok egyre kirekesztenek magukból, várok a végre
Nem bírok ki még egy magányos éjjelt
Ez az ördög sóhaja: „Légy az éjszakám!” -a hangok hívnak engem
IGEN, az árnyékok megrontanak, igen
Tudom, hogy rajtam ejteni csak te tudsz igazi sebet
Béke az elmének, ahogy felém rohansz
Elvesztem józanságom álarcát emiatt
Nem tudok pusztítani, lassan visszakapom utam örökre
Jobban teszem, ha egyedül létem megérzem
Összetört a fény a fertőben, a napok egyre hosszabbak, várok a sebre
Nem bírok ki még egy éjszakát veled
Sixpounder
Zúzós 6-os
Meg tudod mondani, mi nem megy
A szemeid sötétjében
Egy tükör összetört a mocskos zajtól
Mert elsőként a zúzós 6-osra várakozott
Megmutatom a palackot neked,
Melyben igazi fájdalmak rejlenek
És egy kis húgy, mi a szabadságodra való
Mint a szikra, mi neked ellenálló
Zúzó!
Háború!
Szemétként vittek le neked
A dicséret messze áll attól, amit teszel
Nem te vagy az egyetlen, aki megbolondul gondolataimtól
Egyszerűen elfújlak a fenébe…666(…zúzó)
Hé, amiről beszélsz minden idők legsötétebbje
Megpróbálom túlélni az egészet
Egy kis darab jut neked is belőle
Amit megpróbálsz rámsózni, s segíthet
A legzajosabb zúzós 6-os!
You're Better Off Dead
Jobb ha távol maradsz a haláltól
Rendben!
Hé, mi a helyzet veled,
Mivel próbálkozol, én az agyamat tönkreteszem
Sosem érek el semmit. Valaha tudok rajtad ejteni egy sebed,
Ha hallani fogod bocsánatkérésem: Ba.szd meg!
Bármit mondanék, hogy eltűnj a mélybe
Minden úton 6 láb mélyre
És miért kellene ezen a földön leállnom
Mialatt azt a csöppnyi kibaszott segged látom
A legfőbb neked az üzleted és egyedül hagysz magamnak
Egy pillanatra látod csak az igazi világot
Ez egy pokol a hősöknek és menny a bolondoknak,
Mit csinálsz te elfajzott korcs ezen a világon?!
Az elfogultságodban főleg magadon korlátolsz,
Én vagyok a rabszolga, míg te uralkodsz.
Ohhhhhohh,
A holnap talán egy jobb nap lehet
Ooohhohohoh,
Jobb, ha távol maradsz a haláltól, miután baszol velem
Ohooohhoooh,
Mi az, amiért nincs holnap…
Ohooohoho
Engedd, hogy elmondjam, ezek nem ma voltak!
Hé, mersz engem kívánni,
Pedig tudom, miért kell nekem leállni
És egyetlen egy helyes út létezik
És az mélyen a halál húsába esik.
Lil’ Bloodred Ridin’ Hood
Kicsi vérpiroska
A fény tüze, kicsi vérpiroska- angyal
Fény az éjszaka előtt, sötétség, amit kipróbálni akarsz
Megpróbálsz visszatérni, mint a tűz sugara
A sugarak közt vágyad mellett kitartasz
Megöllek!
Néma dalod mutasd meg
Halott küzdelem az és magány
Fogj le, oh kérlek, érezhetnélek?
Én kicsi vérpiroskám
Viszlát kurvák!
Egy kevés vért elfújnék messzire
Egy másodperc alatt elmentem
Kár!
De téged követlek még véget nem ér a világ
Ölni tudnék érted
Gyűlöllek és a halálodat kérem!
Megöllek!
The Nail
A szög
Mialatt szétválasztja az árnyékokat, a sötétben megöli őket
Az összes út fekete, a dühös sötétség műsora sosem ér véget
Egyetlen út van csak, ami kemény ebben a kicsi és emberi világban
Megölöm az első embert, ki halált hoz rám, istenek vagyunk a halálban
Gyerünk kelj fel…győzelem ez a halál
Várjunk a halálra, sírnom kéne talán
Érj el a legtávolabbi helyre és pusztítsd el léted értelmét
Hallgass meg, hogy félj majd ettől az értelemtől
Megmutatják, hogy nevetek a szívemért
Ezért virrasztanak ezek a kaszák, követnek engem ők
Hideg szelet fújnak ki, most elmennék
Hagyjatok elmenni ismét a kaszákkal együtt
(Néhány vad)
Megkapják a lángot, amit elfújnak benned
Sose hagyják, hogy eljöjjön a legjobb lövés, az a kibaszott Avalon, az egyetlen
Itt az idő, hogy érezzem a szikrámat…Lelkeim összeszedtem
Megvert éjjelem kinyírja őket bűneim közt (ébredj…végzetem!)
Szóval gyerünk, kelj fel…győzelem ez a halál
Várjunk a halálra, sírnom kéne talán
Nem tudok várni a szívemre…
Nem tudok felébredni, árnyékok…idelent (nem tudok felébredni)
Ők sokáig el tudják viselni az ilyet, az idő is jó lenne, de el nem jön soha
Ők rám várnak (rám várnak!)
Taste Of My Schythe
A kaszám íze
Hasít és vág és megcsonkítja az ártatlant,
A barátai, újra és újra és rajta és rajta
Az egész életem a Pokolba száműzted; a királyságom visszatér a határhoz
Azt mondod nem te tettél magányossá : királyságom visszatér a Lordhoz
Zuhanok, én beszélek; te eltúlzod, zuhansz; eltúlzod, a halálodért születtél
Gyere a gyűlölettel
Gyere és fordulj fel
Egy nap látni fogom, hogy egyedül vagy
A jégben és a szélben kitartasz
Ez a visszafizetés pillanata lesz, a te érzelmeid, mit kerestél, h érezd:
Azok lesznek a kaszám íze
A fülembe súgod, hogy az Istenem, akit nekem segít, az az Isten téged szényenbe taszít
Vissza túl megalázó lenne, a fejed egy tányérra akarom, hogy láthassák szemeim
Gyere a gyűlölettel
Gyere és próbáld meg
Egy nap látni fogom, hogy egyedül vagy
A szélben és a jégben kitartasz
Ez a visszafizetés pillanata lesz, a te érzelmeid, miket ezalatt érzel:
A kaszám íze
In The Shadows
Árnyak közt
Az iszonyatos sírástól nem tudok felébredni
Ez igazolja, a halál után mennyire sóvárgom
Képes a mélybe eltemetni
Rágondolok, milyen az árnyékok közt és zokogom
Egy ollóval gyógyítom meg a könnyek könnyének emberét
Attól, hogy elgyengülök félek belül itt,
A lepelben mellettem fog majd állni a kaszás
Álmodok, fekete ruhában vagyok azon az éjszakán!
Ma este létezem
És feketébe öltözöm csendesen …Oh igen!
Talán most vak vagyok
De talán próbálkozhatok…
Nem látod, hogy a látomások miért hívogatnak téged
Horrorisztikus az álmom és az egyetlen!
A véres álmok, a háború álmai!
Érzéketlen szemek figyelték félelmemet
Így üdvözölve az örök éjszakában itt
Nem leszel egy hentes
Nem, nem ez lesz a végzeted
Csicskája valaki ravasznak
Tegyél le erről azonnal!
Mi, te egy pap fia vagy? Akkor baszd meg-
Akkor ba.szd meg és fordulj fel!
A küszöbén állok, hogy a halál ellen legyek!
Most egy árnyék vagyok én is?
Mindig ébren vagyok és mindig feketében!
A küszöbén állok, hogy merjem a Lordot dicsérni -
Nem juttatom el a Lordnak, nem
Viszlát-nem…
Az őr vár
A határon vár
A büntetnivalót hagyd rám
Itt az idő, hogy eltöröljük a határt
Elhalványul a gyertyaláng
Ez nem minden, de én… [a régi párt]
Mereven nézem az egyedüli sötétséget és a halált
Figyel engem hideg szemeivel
Az árnyékok közt az Isten van velem
Elvesztem az okot a gyűlöletre!
(Ez igaz…)
(El tudom hagyni az árnyékokat!)
(Az utolsó túlélte!)
Yaww!
Wow-igaz!
Az én fényemmel fénylik ragyogva
Az út, mit megkaptam, talán sajnálatból?? (A szívemért)??!
Az utolsó elhalt rímemmel befejezem világomat
Ami elárulja azt, hogy a kurva szívemmel mit tudtam megtenni
Az árnyékok a tisztesség és a szerelem szélén vonaglanak!
Engedelmeskednek és átvágják a torkodat
Ha nem beszélek, nem te leszel a következőáldozat,
Az árnyékok sztrájkolnak a pengéd alatt – Yaw!
Children Of Decadence
A romlás gyermekei
Rohanok a holdfény borítójának árnyékába
Halálos evezés. Az éjszakába
Vadul rohanunk a holnap reménye nélkül
Nincs holnap nekünk.
Úgy sétálunk át a tűzön,
Hogy bent mind megégünk. Megkaparintani akarod rögtön
A seb lángját, te sosem vagy
Ugyan az.
Be akarsz zárkózni és érezni
A halál ízét? Tudom, hogy le akarsz baszni
Még vörösen nem vérzek. Nem lehet gondom kisebb
Szóval, befejezem a rohadást a sárban, úgyhogy gyere te kurva ide
És add meg nekem a legjobb lövéseidet.
Te tényleg keresztül látsz, amin akarsz és át
Rajtam és azon, amit akarok, mi vagyunk a lázadás
Gyermekei, harcolunk, vérzünk
Nem próbálunk meg visszatérni, hogy prédikáljanak értünk
És rólam, mi vagyunk a romlás gyermekei
Mi jók vagyunk, igaziak vagyunk, harcolni fogunk és vérezni
Kurvára halálosak vagyunk, meghalunk és ennyi.
Mindenki szerencsétlen fasz, aki szerint csodás vagyok és ez az út is, amin ma
Látszólag elmegyek. De ez minden, amit kapok valaha
És minden, mit valaha is kaptam, így most el vagyok bocsátva.
Towards Dead End
Közel a halálhoz
Az ösvény végén nem lobban a fény
A múlt elnyomásával szembesít
Félelem…uralkodik…őrült…engedelmeskedik
Visszahúz a csendbe, hogy szorongásban maradjak itt
Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok úgyis
Összeomlottak álmaim
Ezer futó könnycseppbe
Csöpögnek a könnyek, csöpögnek a könnyek le, le
Mélyre, le az ereimbe
Sétálok közel a halához, sétálok egyedül
Két lépésre az őrülettől
Nincs vezércsillagfény, gondolataim lefelé
Eveznek a halál felé
Hamarosan eljön az idő, hogy elmenjek én
Vissza húz a csendbe, hogy szorongásban maradjak
Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok. Kisírom magamat
A véres könnyeket kivérzem, szóval a világ bassza meg
Elmegyek, nem érdekel (Kit érdekel)
Needler 24/7
Döfködő 24/7
Egy napja durva lettem és a távolban vagyok
Nem nevethetek, nem sírhatok…
Mielőtt engem bírálsz, nézz magadba!
Ereszkedj le, ne élj hazugságban
Minden nyomasztó seb ellenére, ami van a szívedben,
Nem lehet, hogy utálj, amiért én utálom amit teszel az életben.
Minden szépséged ellenére felhasználnak a távolban,
Hátba döf egy kurva, bele a csontba és te vagy az.
És minden nap, mikor egy kés a hátamba döf és forog benne,
Megfertőzi a tűz a szemeimet és a szívem ég
Úgy gyalogolok feléd, mint egy kis zár a mennyben
Miután megint olyan vagy, mint egy döfködő 24/7.
Lenézel rám, látod a létező világ söpredékét
Igen baszd meg, gyarló és trágár, ez vagyok én
Nem vagyok miatt boldog, de ez van, én nem bírálok és nem rendelkezek
Jobban, mint más emberek.
Minden szépséged ellenére a távolban felhasználnak,
Valaki, bárki meg tudja mondani, még mi a fasz várhat?
Chockehold (Chocken’n’Loaded)
Kést ragadni (tuskó és megterhelt)
A rétem neve a hely, ahol élek
Gondosan megnézek mindent, minden lépést érzek
Megfojt engem távol egy világos fehér dzseki
Fáradtak a szemeim.
Én… a homlokomon fémet érzek, hideg
Mint… a halottá válás kötelező öröme is ilyen
Lent van a jövő! Leereszkedek…
Tiltakoznak ellene!
A végén kést veszek a kezembe
Csordultig vagyok telve, mint a pia, beledöngöllek a földbe,
Mint a vacak békét, mindenkit körberugdosok
Mikor jön el az ideje egy jobb napnak végre?
Tuskó és megterhelt lelki társam vezet utamon.
Triple Corps Hammerblow
Hármas alakulat kalapácsütése
Mint, mikor azt mondtam, tényleg megyek,
Sebeim is nyugalomra vágynak
Az utolsó este istenné leszek
Világít szívem a lángban.
Hagyjátok, hogy magamba öntsek néhány ízt
Figyeljetek csendben, ezek a vágyak utolsó sebeim
Hagyjatok egy utolsót lélegezni
Mielőtt nem láttam, vakok voltak szemeim
Hármas alakulat kalapácsütése
Hármas alakulat kalapácsütése
Ne lökdöss…
Ne lökdöss…
Ne lökdöss!
Bízzatok remek fogadalmamban
Az életem gyorsan elszáll magában
Értsétek a jelentését a bizalomnak
Mint az életnek, volt eleje ennek az útnak
Mozogj el az ütés elől ügyesen
Mint a csendes Bodom mellett
Érzem az utat, mint ahogy éreztem az elején
Érezd, érezd az elejét!
Hatebreeder
Gyűlölettenyésztő
Rátaláltam az ülésre, mindent elárultam, mostantól kezdve
Figyelem az embert, így érzem
Jónak magamat, de biztosan nem tudom, hogy kéne
A többi léleknek a mosolyt kivéve.
A szívem mélyén gyűlöllek
Most kibaszottul nem jó semmi, így érzek
Melletted láttam (?)
A többi lelket, mosolyukat kizártan
Úgy gondoltam, jó, ha mondom, amit látok (?)
Láttam gondolkodásmódod, hiúságod (?)
Sosem láttam a megtébolyult vadállatot magamban
Igaz, hogy egy segg vagyok és az is maradok
De miért most, oh hagyjatok magamra
Ez egy hatalmas faszság, oh ha meghalok, felszabadulok
Szénné fogsz égni, űrt hagyva magad után, amit megszívnak, mert ki vezet, az megszívja
Szükségünk van valamire, ami nyitva áll előttünk és életem külön kis pártjára
(Elmondom neked)
Behatolok minden keleti fény közé
Tudod, hogy nincs több kibaszott lelkem, üres vagyok
Nincs bennem semmi jó, nincsenek kibaszott gondolataim, ezért
Hozom össze kibaszott halálod
Bed Of Razors
Borotvák ágya
Látom égni a gyertyát fénnyel
Szemeidben, fellobban a lángok közt szemeimben
Egy koromfekete nyári éjjel
Szenvedély és sebbel
A borotva húsomba vésett
Karom vörössé vált, hatalmas vágyat érzek
Édes, vörös, meleg patakból iszol, eleresztesz
Add a kezed és engedd, hogy éreztessem veled védelmünk
A borotvák ágyában együtt vérzünk…
Érzem a tüzet, ami égeti szívem
Látom szikrázó szemedben
Egyre csak táplálod a tüzet
A borotva húsodba vésett, karod vörössé vált
Érzem, hogy hatalmas a vágy
Édes, vörös, meleg patakból iszom, eleresztelek
Megfogom kezeid, ezt a nyugalmat kedvelem
A borotvák ágyában alszunk együtt, a végtelenbe
Wrath Within
Belső harag
Egyszer ara vágyom, hogy eljöjjön, mikor örökké lehet élni
Fogj vissza, a történet fekete, mi mind meg akarunk halni
Azt mondtad, rontsak be a látomásaidba – téged megnyugtatni
Egyszer visszanézek, csoda van
A jászolon az éjszakával
Szenzációs, hívj a halálodban
Nézz le, ültetünk és várunk, hogy megszólaljon ez itt
Egyszer arra vágyom, hogy visszatérjek hallani a sírást: engedjetek ki!
(És én vagyok az első, aki meg akar halni?!)
Üdvözítésemmel a sebedben
Vágyaidban magadat sebezed
Miért van ez mindig: fokozod sebedet
Miért nem vágysz rá, hogy visszanyerd a hideget
Gyere, vesd le mindened!
Megérintem a lábad, hideg, elhidegít a tűzben engem
És én égek sebmentesen
A sebed, úgy tűnik, messzire száll
Így minden, ami hideg meghal a tűzben talán.
Fokozod sebed, kiölöm belőled a feszültséget
Valahogy kapok utat vágyaiban
A sebedért könyörgök neked
Nem tudom lenyelni sebed: miért fordulsz vissza?
Downfall
Bukás
A közelben a végtelen tűz éjjele húzódik
Menekülök… egészen a fájdalom évéig
Keresztül látok a tükrön, s mintha szétesnék
Látok egy roncsot, égek még
Látok egy égő angyalt, beleesik a mocsokba
Lenézek, magamat látom, saját ellenségem találom magamban
Nézem magam, ahogy hanyatlok, hatalmas szikrába esem
Menekülök… egészen a romlásomig
Vágyakozom, hogy megtaláljam kivezető utam innen
Elhagyom magam, mert ők nem hagytak el értem semmit
A mocsok szétmorzsol engem.
Meghal a tűz a szurokszén-fekete ég reszkető szelében
Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
Látok egy égő angyalt, beleesik a mocsokba,
Lenézek, látom elszórt hamvaim a sírom körül halomban
Angyalok suttognak a tűzben, nem élek tovább
Változatlan odalent, elfáradtam, királyságom felé hosszú az utazás
Deathnight Warrior
A holtéj harcosa
Mielőtt a világosság belezuhan a sírokba
Az árnyékok közt
Nemsokára kirándulást teszek a fekete éjszakában
Az eget átrepülöm
Ez nem egy magányos szárnyalás
Az egyetlen társ fekete
Az égen a halál mindig hazugság
Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
Ha meghal a világosság, az árnyékok rám zuhannak
A te oldalad után a haláléra állok, ki van adva az utam
Megkorbácsolnak a holdfény árnyékában
Nem jutok ki onnan
Elvesztem a lehetőségét az örökkévalóságnak
(Ólom párt)
Az egyedüli legfőbb halott őre vagy
Az éjszakában megtalálom italom, a véred az
A halott éjjelének friss húsa vagy kezeimben
Ő az éjszaka vége miatt halt meg
Ne várj, hívj engem, halál a nevem!
Ők mind állhatatosak, mikor a seb terjed
Én várni nem vagyok képes!
(Seggbe rúgom az egyedülit)
(Miután az egyedüli párt visszatér)
Ez egy ilyen magányos harc
Az egyetlen társ fekete
A halál mindig hazugság, ha az égen vagy
Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
Egy ilyen seb most meghal végleg
De előbb hatalmassá válik a szélben
Mindig is azt mondtam, állj meg [talán keményen?]
A holdfény árnyékában végre
Hasíts ketté most, kérlek!
Lake Bodom
Bodom tó
Ossz lapot nekem is,
Az éjszakában hívom a halottat az istenhez!
A káoszt csillapítsd!
Láncokkal az utolsó győzelemhez!
A fény utat tör az égen
Pallosom a Lord miatt éled
A halált hívod elfeketedett rögeszmédben
Az egyetlen út a siker!
IGEN!
Szóval várj a menekülésre
Gyere velem
Élj szent életet
Élj értem
A te urad,
Ki a véres isten miatt a földön tönkremegy,
Ma este az én oldalamon van
Mutass egy helyet, ahol meghalhatok érted
És adj nekem életet a lángokban
A fény után beköszönt a feketeség
A vég Odüsszeiája
A káosz ura él
Igaz álmaim az életről szólnak látomásaimban
Ez az éj a háborúé, - Igen!
Az éjszaka fia volt az,
A baloldal elpusztítója
Én most várok a pusztulásra
Mondd,
A földön miért van ez a véres isten
És az én oldalamon is folyton?
Vigyél el a helyre, ahol meghalhatok érted
Yaaaaawwww!!!
A gyűlöleté az utolsó dal
Átváltozok ma este – igen
Vad leszek végre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)