Az
erdő csendjében csak a lépteim hangja hallatszott.Ez a jó az
egyedüllétben.Hogy az ember tud egy kicsit gondolkodni,anélkül,hogy
bármi megzavarná.
Újra és újra felidéztem Aaron mondatait,amiket
akkor mondott,amikor visszahívta a bandatagokat a szobába,még New
York-ban: "SRÁCOK,DÖNTÖTTEM : VICTORIA MARAD A BANDÁBAN, ÉS
VÉGIGCSINÁLJUK A KONCERTEKET.UTÁNA VISSZAMEGYÜNK HELSINKIBE,ÉS BESZÉLÜNK AZZAL A RAJONGÓVAL,UTÁNA MEG JÖN AZ EURÓPAI TURNÉ..."
Később kiderült,hogy Ilke,egy régi ismerősöm,aki régen haverom
volt,később pedig ellenségem lett,miután bunkónak nevezte
Shadowot.Később,már lekerültek a téves hírek az újságok címlapjairól és
az internetes felületekről.De jobb is így.Még mindig szívesebben látom a
"AZ ÉNEKES ELJEGYEZTE A BEUGRÓ GITÁROSÁT" címet mint a "ROCKZENÉSZ
FENYEGETI RAJONGÓJÁT" feliratot.Egyik hatásvadászabb,mint a másik.
A
média megpróbál minél jobban belefolyni az életünkbe,de nem hagyjuk
magunkat faggatni,és ezzel már az őrületbe kergetjük a firkászokat,akik
jobb híján már azt írják,hogy egy menő kocsmában,egy buli közepén volt
az eljegyzés.Mi meg csak jót röhögünk ezen.
A hírt,hogy most már
jegyben járunk,Alexi,Aaront félbeszakítva jelentette be,épp,mikor a
menedzser elkezdte mondani,hogy a kapcsolatokat,ami a bandatagok közt
van,titokban kell tartani...Erről ennyit.
De,a menedzsereket leszámítva,mindenki örült a hírnek.
A rajongós dolog óta Barbara nem hallatott magáról,ami igencsak jó
hatással van rám:a mosoly állandósult,és újabban folyton olyan dolgokat
tettem,amiket sohasem gondoltam volna magamról.Például,fekete hajamba
néhány királykék,és egy rózsaszín csíkot festettem,és a bokámra egy
díszes, fekete A betűt varrattam,amit ma este fogok megmutatni Alexinek.
Mire ezt végiggondoltam,már ki is értem az erdőből.A Bodom-tó,a
sátrak,és a tábortűz hangulatos látványa tárult elém.Sietve a
tábortűzhzy mentem,és leültem.A fejemet Alexi vállára döntöttem,és a
Mark - Henkka párost néztem,ahogy akusztikus gitárjaikon játszanak.
Az előbb még Roope mesélte el a Bodom tónál meggyilkolt fiatalok történetét.
Bár az előbb még futkározni volt kedvem,most már aludni akartam.
Körülbelül egy óra múlva,már mindenki a sátrában volt.Hamar
elfáradtunk,pedig ma alig csináltunk valamit.Csak reggel
megérkeztünk,felállítottuk a sátrakat, kiidegeltük a két menedzsert,és
utána már csak mulattunk.
-Ezt nézd-mutattam meg a tetkót Alexinek,aki egy percig csodálkozva nézte hol az arcomat,hol a mintát.
-Köszönöm-mondta végül,és megcsókolt.-Hamarosan most már nekem is ideje
lesz meglátogatni egy tetoválót-mormolta a nyakamba.Kíváncsivá tett.Ha
nem az éjjel közepe lett volna,azonnal zavarom is Brandy-hez,a környéken
fellelhető legjobb tetoválóhoz.Nem baj.Holnap úgyis megyünk haza...
Alexi egyenletes szuszogását hallgatva aludtam el.
***
Arra ébredtem, hogy túl nagy a világosság.
Felnéztem, és egy pillanatra még a szívem is megállt.
2013. szeptember 6., péntek
12. fejezet
-Jól vagy?-Kérdezte Alexi aggódva.
-Nem nagyon-ráztam meg a fejem. A kezem, mint mindig, most is eléggé hideg volt, így a nyakamra tettem .Egy kicsit jobban éreztem magam.
-Shadow és Mark még ott maradt, hogy észhez térítse azokat a barmokat. Komolyan, Shadow majdnem leszedi Aaron fejét .Még nem láttam embert így küzdeni a barátjáért-szónokolt.
-Ők folyton ezt csinálják. Kiállnak értem-mosolyodtam el.-Ezt Barbara csinálja velünk. Azt akarja, hogy tönkremenjen az életem. De nem szabad látnia ,hogy fájdalmat tud nekem okozni. Az a tervem, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, még akkor is, ha semmi sincs rendben. Barbara folyamatosan figyel, érzem. És amit mindig szem előtt kell tartanunk, az az, hogy Barbara skizofrén .Mikor eljöttünk Németországból ,az a hír járta, hogy két egyénisége van: az egyik egy átlagos lány, aki újságírónak tanul, a másik meg, aki meg akar ölni -rázott ki a hideg. Gyorsan Alexihez bújtam. Léptek közeledtek ,de nem tudtam eldönteni, ki az.
-Mi a helyzet?-Érdeklődött Alexi, miközben a hajamat és a hátamat simogatta. A karjaiban biztonságban éreztem magam. A fáradtság erőt vett rajtam. Annyi dolog történt velem ma, hogy az tíz évre is elég...
-Jonathant már meggyőztük, de Aaronnál megakadt a lemez.Folyton csak a bandák híréről hadovál. Most Mark beszél vele-hallottam Shadow hangját. Elfordítottam a fejem, hogy lássam Barátnőmet.
-Ne aggódj. Mindenki melléd állt .A Bodom kitalálta hogy feloszlik, ha nélküled folytatják, a foREVer pedig visszamegy a garázsba-nyugtatgatott Shad. Csak ámultam és bámultam. Azt tudtam, hogy a foREVer bármit megtesz hogy érvényesítse az akaratát, de hogy a Bodom is mellénk állt...
A barátaimnak van egy olyan jó szokásuk, hogy folyton meglepnek azzal, ahogy a nehezebb időkben kiállnak értem.
-Mindjárt jövök-álltam fel, és kissé imbolyogva, elindultam vissza, Jonathan szobájába.
Shad és Alexi csendben jött mögöttem, és a menedzser szobájában Mark, Henkka, Roope és Aaron volt. Aaron épp az imidzsünkről (nekünk még olyanunk is van?) magyarázott.
Mikor beléptem, elhallgatott.
-Aaron, hülye vagy-jelentettem ki.
-Tudjuk-vágta rá egyszerre mindenki. Gyorsan elrejtettem a mosolyomat.
-Csak annyit mondok erre, hogy hívd meg azt az állítólagos rajongót, akkor ő is megmondja, hogy nem én írtam azt a levelet. Ha meg ennyire hosszú ismeretség után egy idegennek hiszel, az nem az én bajom-fejeztem be.Valaki mondjon már valamit!!
-Jól beszél.És azt elfelejtetted,hogy ha Victoriát eltünteted a színről,az olyan,mintha azt ismernéd be,hogy Vic írta azt a vackot.Én pedig nem hiszem el,hogy olyan harcias a csaj-fejtette ki Roope. Míg Aaron gondolkodott,egy KÖSZI-t súgtam a gitáros felé,aki bátorítóan rám mosolygott.
-Össze kell szednünk a bandákat-sóhajtott fel Aaron,és útnak indult.
-Nem nagyon-ráztam meg a fejem. A kezem, mint mindig, most is eléggé hideg volt, így a nyakamra tettem .Egy kicsit jobban éreztem magam.
-Shadow és Mark még ott maradt, hogy észhez térítse azokat a barmokat. Komolyan, Shadow majdnem leszedi Aaron fejét .Még nem láttam embert így küzdeni a barátjáért-szónokolt.
-Ők folyton ezt csinálják. Kiállnak értem-mosolyodtam el.-Ezt Barbara csinálja velünk. Azt akarja, hogy tönkremenjen az életem. De nem szabad látnia ,hogy fájdalmat tud nekem okozni. Az a tervem, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, még akkor is, ha semmi sincs rendben. Barbara folyamatosan figyel, érzem. És amit mindig szem előtt kell tartanunk, az az, hogy Barbara skizofrén .Mikor eljöttünk Németországból ,az a hír járta, hogy két egyénisége van: az egyik egy átlagos lány, aki újságírónak tanul, a másik meg, aki meg akar ölni -rázott ki a hideg. Gyorsan Alexihez bújtam. Léptek közeledtek ,de nem tudtam eldönteni, ki az.
-Mi a helyzet?-Érdeklődött Alexi, miközben a hajamat és a hátamat simogatta. A karjaiban biztonságban éreztem magam. A fáradtság erőt vett rajtam. Annyi dolog történt velem ma, hogy az tíz évre is elég...
-Jonathant már meggyőztük, de Aaronnál megakadt a lemez.Folyton csak a bandák híréről hadovál. Most Mark beszél vele-hallottam Shadow hangját. Elfordítottam a fejem, hogy lássam Barátnőmet.
-Ne aggódj. Mindenki melléd állt .A Bodom kitalálta hogy feloszlik, ha nélküled folytatják, a foREVer pedig visszamegy a garázsba-nyugtatgatott Shad. Csak ámultam és bámultam. Azt tudtam, hogy a foREVer bármit megtesz hogy érvényesítse az akaratát, de hogy a Bodom is mellénk állt...
A barátaimnak van egy olyan jó szokásuk, hogy folyton meglepnek azzal, ahogy a nehezebb időkben kiállnak értem.
-Mindjárt jövök-álltam fel, és kissé imbolyogva, elindultam vissza, Jonathan szobájába.
Shad és Alexi csendben jött mögöttem, és a menedzser szobájában Mark, Henkka, Roope és Aaron volt. Aaron épp az imidzsünkről (nekünk még olyanunk is van?) magyarázott.
Mikor beléptem, elhallgatott.
-Aaron, hülye vagy-jelentettem ki.
-Tudjuk-vágta rá egyszerre mindenki. Gyorsan elrejtettem a mosolyomat.
-Csak annyit mondok erre, hogy hívd meg azt az állítólagos rajongót, akkor ő is megmondja, hogy nem én írtam azt a levelet. Ha meg ennyire hosszú ismeretség után egy idegennek hiszel, az nem az én bajom-fejeztem be.Valaki mondjon már valamit!!
-Jól beszél.És azt elfelejtetted,hogy ha Victoriát eltünteted a színről,az olyan,mintha azt ismernéd be,hogy Vic írta azt a vackot.Én pedig nem hiszem el,hogy olyan harcias a csaj-fejtette ki Roope. Míg Aaron gondolkodott,egy KÖSZI-t súgtam a gitáros felé,aki bátorítóan rám mosolygott.
-Össze kell szednünk a bandákat-sóhajtott fel Aaron,és útnak indult.
11. fejezet
Majdnem
fél óra múlva, megérkezett az összes Bodom-tag, még Roope is, és a foREVer
is. A hangulat is alakulóban volt ,köszönhetően a sok sörnek és a
cigifüstnek, amitől már alig láttuk egymást.
Alexi is sokkal nyugodtabb és jobb kedvű volt, mint amikor átléptük a küszöböt.
-Gyerekek, két fontos dolog miatt hívtunk ide titeket - kezdett bele Jonathan felelősségteljesen .-Mint láthatjátok, Roope visszatért közénk, és most már velünk tart. Persze még legalább két hónap kell, mire elkezdhet gitározni, de a lényeg,hogy ismét itt van, nem? -Tette fel a költői kérdést, mire újabb kör alkohol került kiosztásra, és tűnt el. Mi így ünneplünk.
-A másik viszont már rossz hír - vette át a szót Aaron. - Victoria , sajnálom, de meg kell válnunk tőled. Most hívott fel a HammerWorld, hogy egy rajongód panaszkodni ment hozzájuk, mert egy trágár stílusban megírt levelet küldtél neki, amiben megfenyegetted, hogy ha nem hagy téged békén, akkor szétvered a fejét... Csak addig kell távol maradnod tőlünk, amíg ez le nem tisztázódik... -Halkult el a hangja. Az ereim mintha jégből lettek volna. Barbara. Én nem küldenék soha, senkinek sem egy ilyen levelet, főleg nem egy rajongómnak. A rajongó nekem szent. Engem azok az emberek éltetnek ,akik szeretik amit csinálok. És ez az ember el is hiszi est a baromságot?
Barbara ezzel már túllépte a határt. Évek óta szunnyadó érzésem, miszerint embert kell ölnöm, felerősödött.
Alexi keze, ami eddig a hátamon pihent, most áttért a kezemre. Mindketten remegtünk az idegtől. A csendet vágni lehetett volna. Nem tudtam és nem is akartam elhinni, hogy mindez velem történik.
-Ezt még te sem gondolhatod komolyan - szólalt meg csendesen Mark, de ez rám nagyobb hatással volt mintha kiabált volna.
-Két banda jövőjéről van szó - jelentette ki Aaron nyugodtan .Szédülni kezdtem.
ELEGEM VAN!!!
-Ha Victoriának mennie kell, akkor én is megyek - szólt közbe Alexi.
-Nem kell-húzódtam el tőle. - Majd szólj ha megjavultak - mentem ki a folyosóra.
Legszívesebben sírtam volna, de mégsem tettem. Azzal semmit sem érek el.
A lépcsőre, ami elég piszkos volt ahhoz képest, hogy egy ötcsillagos szálloda lépcsője, hamar rátaláltam .Leültem a legalsó fokra, a fejem a térdemre hajtottam, és lehunytam a szemem. Megpróbáltam leküzdeni a hányingert, amiért annyira felelős volt a pia ,mint a sok stressz.
Egy izmos, alaposan kitetovált kar fonódott a derekamra. Nem nagyon érdekelt, ki az, csak annyit akartam, hogy érjen már véget ez a kibaszott rémálom."
Alexi is sokkal nyugodtabb és jobb kedvű volt, mint amikor átléptük a küszöböt.
-Gyerekek, két fontos dolog miatt hívtunk ide titeket - kezdett bele Jonathan felelősségteljesen .-Mint láthatjátok, Roope visszatért közénk, és most már velünk tart. Persze még legalább két hónap kell, mire elkezdhet gitározni, de a lényeg,hogy ismét itt van, nem? -Tette fel a költői kérdést, mire újabb kör alkohol került kiosztásra, és tűnt el. Mi így ünneplünk.
-A másik viszont már rossz hír - vette át a szót Aaron. - Victoria , sajnálom, de meg kell válnunk tőled. Most hívott fel a HammerWorld, hogy egy rajongód panaszkodni ment hozzájuk, mert egy trágár stílusban megírt levelet küldtél neki, amiben megfenyegetted, hogy ha nem hagy téged békén, akkor szétvered a fejét... Csak addig kell távol maradnod tőlünk, amíg ez le nem tisztázódik... -Halkult el a hangja. Az ereim mintha jégből lettek volna. Barbara. Én nem küldenék soha, senkinek sem egy ilyen levelet, főleg nem egy rajongómnak. A rajongó nekem szent. Engem azok az emberek éltetnek ,akik szeretik amit csinálok. És ez az ember el is hiszi est a baromságot?
Barbara ezzel már túllépte a határt. Évek óta szunnyadó érzésem, miszerint embert kell ölnöm, felerősödött.
Alexi keze, ami eddig a hátamon pihent, most áttért a kezemre. Mindketten remegtünk az idegtől. A csendet vágni lehetett volna. Nem tudtam és nem is akartam elhinni, hogy mindez velem történik.
-Ezt még te sem gondolhatod komolyan - szólalt meg csendesen Mark, de ez rám nagyobb hatással volt mintha kiabált volna.
-Két banda jövőjéről van szó - jelentette ki Aaron nyugodtan .Szédülni kezdtem.
ELEGEM VAN!!!
-Ha Victoriának mennie kell, akkor én is megyek - szólt közbe Alexi.
-Nem kell-húzódtam el tőle. - Majd szólj ha megjavultak - mentem ki a folyosóra.
Legszívesebben sírtam volna, de mégsem tettem. Azzal semmit sem érek el.
A lépcsőre, ami elég piszkos volt ahhoz képest, hogy egy ötcsillagos szálloda lépcsője, hamar rátaláltam .Leültem a legalsó fokra, a fejem a térdemre hajtottam, és lehunytam a szemem. Megpróbáltam leküzdeni a hányingert, amiért annyira felelős volt a pia ,mint a sok stressz.
Egy izmos, alaposan kitetovált kar fonódott a derekamra. Nem nagyon érdekelt, ki az, csak annyit akartam, hogy érjen már véget ez a kibaszott rémálom."
10. fejezet
Shadow
hívása megrémített. Mi az, amit nem mert a telefonban elmondani, ami
nem ért rá addig, amíg vissza nem érünk Alexivel?!-Gondoltam, és
lenéztem a szállodai szobám padlójára.
Azt hittem, az imádott gitárjaim, vagy a történetes füzeteim látom majd magam előtt összetörve, széttépve, elpusztítva, de nem így történt.
Nem a széttört gitárom, és nem is az összetépett füzetem hevert a padlón, hanem egy fénykép.
Egy kép, ami engem,és a bátyámat,Daniel-t ábrázolt, még egészen kis koromban. A képen egy fekete ruha volt rajtam, amin apró, fehér gyöngyök sorakoztak. Daniel mellettem állt, a tisztes távolságot tartva. Kezeit a háta mögé dugva, valahová a kamera mellé nézett. Az arcára vetülő napfény miatt összehúzta a szemét, így amúgy átlagos arca eltorzult, mintha grimaszolt volna. Ketten voltunk a képen. Csak két baj volt: az egyik, hogy ennek a képnek Espooban, az albumomban lenne a helye, ami eltűnt. A másik, hogy a képnek csak az egyik fele hevert a padlón, a másik fele, amin Daniel volt, eltűnt. Vagyis nem eltűnt, hanem valaki letépte.
Valaki ellopta a képemet, ketté tépte, és a jelentéktelenebbik részét a szobámban hagyta, amit én barom elfelejtettem bezárni...
Kinek lehet ez örömére?, kérdeztem magamtól, de tudtam rá a választ: Barbarának.
Észre sem vettem, hogy sírok, amíg Shadow oda nem jött:
-Nyugodj meg. Megtaláljuk,és meglátod, hogy minden rendben lesz- biztatott, de az ő szemében is ott volt a félelem, ami engem már jó ideje emésztett.
-Jól van- bólintottam, és nagy szemekkel néztem Barátnőmre, aki értette, mit szeretnék.
-Nekem most mennem kell. Majd még találkozunk-ment ki.
-Mi a franc ez?-Nézett Alexi a képre, vagyis a szakadás egyenetlen vonalát szemlélte.
-Figyelj, ez egy hosszú történet-próbáltam belekezdeni, de még nem éreztem magam késznek erre a beszélgetésre. De ezt már el kell magyaráznom, mert most már ő is az életem része, és, mert joga van arról tudni, miért ingadozik folyton a hangulatom, és hogy mit miért csinálok...
-Ráérünk. De ha nem akarod, nem kell elmondanod-szabadkozott, mikor észrevette rajtam a bizonytalanságot.
-De,el akarom mondani-győzködtem,leginkább magamat.
Kivettem az értetlenkedő Alexi kezéből a képdarabot, megtöröltem könnyes szememet, majd megfogtam Alexi kezét, az ágyhoz vezettem, mondtam, hogy üljön le, majd elmentem egy üveg Jack Daniel'sért. Jack volt az, akiben még sosem csalódtam, mert mindig segített kicsit félvállról venni a dolgokat, és most pont erre van szükségem.
Visszamentem Alexihez, és elnyújtóztunk az ágyon.
Várakozva nézett rám, miközben kinyitottam az üveget, és két alacsony, ám annál vaskosabb poharat színültig töltöttem.
Meg sem szólaltunk, amíg az első kör alkohol el nem fogyott.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy a pia végigmarja a torkomat, és szép lassan leszedi a láncokat a gátlástalanabbik énemről, arról, amelyik mindenről túl könnyen beszél, és még a Halállal is képes viccelődni.
A második pohár után már tudtam beszélni róla.
-1982ben születtem, a szüleim múlandó örömére. Volt egy bátyám, Daniel, aki ót évvel idősebb nálam, és folyton apámmal lógott. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem kell kirángatnom a családot a rossz anyagi helyzetből, megpróbáltam minél jobban tanulni, de hetedik osztályban, mikor osztályt váltottam, ellustultam, aminek otthon nem nagyon örültek. Tizennégy voltam, mikor Mark-tól megkaptam az első gitáromat, tudod,a vörös akusztikust. Mivel apa nem szerette, hogy zajongok, nem is tanulhattam egészen tizenhét éves koromig, amikor apa meghalt a sok gyógyszertől, amit az orvosoktól kapott a műtét közben. Akkor nekiálltam rendesen gitározni tanulni, és a fő szenvedélyem, az írás, kicsit háttérbe szorult. Apa halála után, Danielt az akkori felesége,Barbara, kidobta a közös házukból,mire a bátyám csalódottságában leitta magát, és odajött hozzám és anyámhoz, hogy megkapja a ház rá eső részét,de én hazaküldtem, hogy józanodjon ki.elindult, de fél úton elesett, egy kamionos pedig nem vette észre, hogy az úton fekszik... -Csuklott el a hangom, de nem fejeztem be. Már elkezdtem, és be fogom fejezni!
-Utána rengetem rémálmom volt, meg persze ott volt a lelkiismeret-furdalás is... A temetésen Barbara követelte az összes Danielről készült képet, de persze semmit sem kapott, mire csak ennyit mondott:"TÖNKRETETTED AZ ÉLETEMET, MIKOR IGAZÁN BOLDOG VOLTAM! HA TE IS BOLDOG LESZEL,AKKOR TÖNKRETESZEM AZ ÉLETED ÉS MEGÖLLEK!" de én nem ijedtem meg tőle. Amint betöltöttem a tizennyolcat ,már ki is költöztem Shad és Mark társaságában Finnországba, mert azelőtt még Németországban éltünk. Ott, amint kiköltöztünk, új életet és esélyeket kaptunk, amiket Németországban az előítéletek miatt nem kaptunk meg. Eleinte kis piszlicsáré munkákat kaptunk, de aztán mindenki talált magának rendes melót. Shad irományai szép lassan a könyvesboltok polcaira vándoroltak és hamar a vásárlók szütyőiben végzik. Mark filmzenéket játszik fel, vagyis Ő a zenélésből él. Én pedig, miután elvégeztem a sulit, elmentem dolgozni egy könyvkiadóhoz mint szerkesztő és könyvborító tervező, de két évvel ezelőtt, egy létszám leépítés miatt kirúgtak, azóta pedig különféle bandákban való zenélésből élek. A foREVer-t két éve alapítottuk Shadow-val és Mark-al. Csak annyi volt a terv,hogy legyen valami,amiben közösen alkotunk valamit,amit mindannyian élvezünk. A pénzt a banda fenntartására saját munkánkból szerezzük be, és megpróbálunk minél jobbakat alkotni-fejeztem be mosolyogva. Nem tudtam mit mondani. A pia teljesen szétzilálta a gondolataimat, megbénította az agyamat... A szám kiszáradt a gyorsan elhadart dolgoktól, így ittam még egy kis Jacket. Alexi kíváncsian nézett rám, amiből tudtam, hogy kérdezni akar valamit.
Eszembe jutott, hogy az életem így, visszagondolva nem is olyan rossz. Csak én reagálok mindent túl...
-És a pasikkal mi a helyzet?-Kérdezett rá Alexi kíváncsian.
-Köszönik,jól vannak-feleltem vigyorogva.Alexi kék szemeiben némi féltékenység csillogott. Nem értem, minek kell féltékenykedni.Ha valaki igazán szeret valakit,akkor nem hagyja elcsábítani magát.Ha pedig elment valaki mással,akkor meg felesleges miatta szomorkodni.
-Nyugi.Előtted még csak két pasim volt.Az egyiket én dobtam ki,mert ha ivott,akkor erőszakos volt,a másik pedig szakított velem,mert túl keveset meséltem neki magamról.Ne aggódj,egyikhez sem megyek vissza-biztosítottam.Hülye lennék bármelyikhez is visszamenni.Még igencsak erősen élt bennem az első barátomtól kapott pofonok emléke...
-És mióta ismered Shadowot?-rántott vissza a jelenbe Alexi.
-Tizennégy éves koromban kezdtünk el barátkozni,de már azelőtt is egy osztályba jártunk. Csak akkor már több közös téma akadt-feleltem készségesen.Visszaemlékeztem,m
Mielőtt bármit is szólhattunk volna,valaki kopogott.
Alexit magam után húzva mentem ajtót nyitni.
-Megbeszélés húsz perc múlva a 42-es szobában-hadarta,amint kinyílt az ajtó,majd sarkon fordult,és a lift felé ment.
Becsuktam az ajtót,és Alexit a falhoz löktem.
-Ne merj szomorkodni.Majd később mindent megbeszélünk-nyomtam a kezébe a Jackes üveget,amit valamiért magammal hoztam.Majd később megvigasztalom.
Sietve Jonathan szobája felé vettük az irányt.Alexi még mindig ideges volt,bizonyára Barbara ígérete tette azzá...
Amint beértünk a menedzser szobájába, már az egész foREVer és Janne is ott volt.
A szoba teljesen Jonathan - szoba volt: az összes cucc szépen össze volt rendezve,még egy kósza újság sem hevert az asztalon.
Levágódtam Shadow mellé a kanapéra,és mivel a menedzser nem dohányzott,mi helyette is telefüstöltük a szobát.
Alexire néztem. A whiskysüveggel játszott. Rajta még nem látszott a pia,de a félelem és az elgondolkodás igen.
Még beszélnem kell vele. Meg van,amit nem mondtam el neki.
Azt hittem, az imádott gitárjaim, vagy a történetes füzeteim látom majd magam előtt összetörve, széttépve, elpusztítva, de nem így történt.
Nem a széttört gitárom, és nem is az összetépett füzetem hevert a padlón, hanem egy fénykép.
Egy kép, ami engem,és a bátyámat,Daniel-t ábrázolt, még egészen kis koromban. A képen egy fekete ruha volt rajtam, amin apró, fehér gyöngyök sorakoztak. Daniel mellettem állt, a tisztes távolságot tartva. Kezeit a háta mögé dugva, valahová a kamera mellé nézett. Az arcára vetülő napfény miatt összehúzta a szemét, így amúgy átlagos arca eltorzult, mintha grimaszolt volna. Ketten voltunk a képen. Csak két baj volt: az egyik, hogy ennek a képnek Espooban, az albumomban lenne a helye, ami eltűnt. A másik, hogy a képnek csak az egyik fele hevert a padlón, a másik fele, amin Daniel volt, eltűnt. Vagyis nem eltűnt, hanem valaki letépte.
Valaki ellopta a képemet, ketté tépte, és a jelentéktelenebbik részét a szobámban hagyta, amit én barom elfelejtettem bezárni...
Kinek lehet ez örömére?, kérdeztem magamtól, de tudtam rá a választ: Barbarának.
Észre sem vettem, hogy sírok, amíg Shadow oda nem jött:
-Nyugodj meg. Megtaláljuk,és meglátod, hogy minden rendben lesz- biztatott, de az ő szemében is ott volt a félelem, ami engem már jó ideje emésztett.
-Jól van- bólintottam, és nagy szemekkel néztem Barátnőmre, aki értette, mit szeretnék.
-Nekem most mennem kell. Majd még találkozunk-ment ki.
-Mi a franc ez?-Nézett Alexi a képre, vagyis a szakadás egyenetlen vonalát szemlélte.
-Figyelj, ez egy hosszú történet-próbáltam belekezdeni, de még nem éreztem magam késznek erre a beszélgetésre. De ezt már el kell magyaráznom, mert most már ő is az életem része, és, mert joga van arról tudni, miért ingadozik folyton a hangulatom, és hogy mit miért csinálok...
-Ráérünk. De ha nem akarod, nem kell elmondanod-szabadkozott, mikor észrevette rajtam a bizonytalanságot.
-De,el akarom mondani-győzködtem,leginkább magamat.
Kivettem az értetlenkedő Alexi kezéből a képdarabot, megtöröltem könnyes szememet, majd megfogtam Alexi kezét, az ágyhoz vezettem, mondtam, hogy üljön le, majd elmentem egy üveg Jack Daniel'sért. Jack volt az, akiben még sosem csalódtam, mert mindig segített kicsit félvállról venni a dolgokat, és most pont erre van szükségem.
Visszamentem Alexihez, és elnyújtóztunk az ágyon.
Várakozva nézett rám, miközben kinyitottam az üveget, és két alacsony, ám annál vaskosabb poharat színültig töltöttem.
Meg sem szólaltunk, amíg az első kör alkohol el nem fogyott.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy a pia végigmarja a torkomat, és szép lassan leszedi a láncokat a gátlástalanabbik énemről, arról, amelyik mindenről túl könnyen beszél, és még a Halállal is képes viccelődni.
A második pohár után már tudtam beszélni róla.
-1982ben születtem, a szüleim múlandó örömére. Volt egy bátyám, Daniel, aki ót évvel idősebb nálam, és folyton apámmal lógott. Mivel úgy gondoltam, hogy nekem kell kirángatnom a családot a rossz anyagi helyzetből, megpróbáltam minél jobban tanulni, de hetedik osztályban, mikor osztályt váltottam, ellustultam, aminek otthon nem nagyon örültek. Tizennégy voltam, mikor Mark-tól megkaptam az első gitáromat, tudod,a vörös akusztikust. Mivel apa nem szerette, hogy zajongok, nem is tanulhattam egészen tizenhét éves koromig, amikor apa meghalt a sok gyógyszertől, amit az orvosoktól kapott a műtét közben. Akkor nekiálltam rendesen gitározni tanulni, és a fő szenvedélyem, az írás, kicsit háttérbe szorult. Apa halála után, Danielt az akkori felesége,Barbara, kidobta a közös házukból,mire a bátyám csalódottságában leitta magát, és odajött hozzám és anyámhoz, hogy megkapja a ház rá eső részét,de én hazaküldtem, hogy józanodjon ki.elindult, de fél úton elesett, egy kamionos pedig nem vette észre, hogy az úton fekszik... -Csuklott el a hangom, de nem fejeztem be. Már elkezdtem, és be fogom fejezni!
-Utána rengetem rémálmom volt, meg persze ott volt a lelkiismeret-furdalás is... A temetésen Barbara követelte az összes Danielről készült képet, de persze semmit sem kapott, mire csak ennyit mondott:"TÖNKRETETTED AZ ÉLETEMET, MIKOR IGAZÁN BOLDOG VOLTAM! HA TE IS BOLDOG LESZEL,AKKOR TÖNKRETESZEM AZ ÉLETED ÉS MEGÖLLEK!" de én nem ijedtem meg tőle. Amint betöltöttem a tizennyolcat ,már ki is költöztem Shad és Mark társaságában Finnországba, mert azelőtt még Németországban éltünk. Ott, amint kiköltöztünk, új életet és esélyeket kaptunk, amiket Németországban az előítéletek miatt nem kaptunk meg. Eleinte kis piszlicsáré munkákat kaptunk, de aztán mindenki talált magának rendes melót. Shad irományai szép lassan a könyvesboltok polcaira vándoroltak és hamar a vásárlók szütyőiben végzik. Mark filmzenéket játszik fel, vagyis Ő a zenélésből él. Én pedig, miután elvégeztem a sulit, elmentem dolgozni egy könyvkiadóhoz mint szerkesztő és könyvborító tervező, de két évvel ezelőtt, egy létszám leépítés miatt kirúgtak, azóta pedig különféle bandákban való zenélésből élek. A foREVer-t két éve alapítottuk Shadow-val és Mark-al. Csak annyi volt a terv,hogy legyen valami,amiben közösen alkotunk valamit,amit mindannyian élvezünk. A pénzt a banda fenntartására saját munkánkból szerezzük be, és megpróbálunk minél jobbakat alkotni-fejeztem be mosolyogva. Nem tudtam mit mondani. A pia teljesen szétzilálta a gondolataimat, megbénította az agyamat... A szám kiszáradt a gyorsan elhadart dolgoktól, így ittam még egy kis Jacket. Alexi kíváncsian nézett rám, amiből tudtam, hogy kérdezni akar valamit.
Eszembe jutott, hogy az életem így, visszagondolva nem is olyan rossz. Csak én reagálok mindent túl...
-És a pasikkal mi a helyzet?-Kérdezett rá Alexi kíváncsian.
-Köszönik,jól vannak-feleltem vigyorogva.Alexi kék szemeiben némi féltékenység csillogott. Nem értem, minek kell féltékenykedni.Ha valaki igazán szeret valakit,akkor nem hagyja elcsábítani magát.Ha pedig elment valaki mással,akkor meg felesleges miatta szomorkodni.
-Nyugi.Előtted még csak két pasim volt.Az egyiket én dobtam ki,mert ha ivott,akkor erőszakos volt,a másik pedig szakított velem,mert túl keveset meséltem neki magamról.Ne aggódj,egyikhez sem megyek vissza-biztosítottam.Hülye lennék bármelyikhez is visszamenni.Még igencsak erősen élt bennem az első barátomtól kapott pofonok emléke...
-És mióta ismered Shadowot?-rántott vissza a jelenbe Alexi.
-Tizennégy éves koromban kezdtünk el barátkozni,de már azelőtt is egy osztályba jártunk. Csak akkor már több közös téma akadt-feleltem készségesen.Visszaemlékeztem,m
Mielőtt bármit is szólhattunk volna,valaki kopogott.
Alexit magam után húzva mentem ajtót nyitni.
-Megbeszélés húsz perc múlva a 42-es szobában-hadarta,amint kinyílt az ajtó,majd sarkon fordult,és a lift felé ment.
Becsuktam az ajtót,és Alexit a falhoz löktem.
-Ne merj szomorkodni.Majd később mindent megbeszélünk-nyomtam a kezébe a Jackes üveget,amit valamiért magammal hoztam.Majd később megvigasztalom.
Sietve Jonathan szobája felé vettük az irányt.Alexi még mindig ideges volt,bizonyára Barbara ígérete tette azzá...
Amint beértünk a menedzser szobájába, már az egész foREVer és Janne is ott volt.
A szoba teljesen Jonathan - szoba volt: az összes cucc szépen össze volt rendezve,még egy kósza újság sem hevert az asztalon.
Levágódtam Shadow mellé a kanapéra,és mivel a menedzser nem dohányzott,mi helyette is telefüstöltük a szobát.
Alexire néztem. A whiskysüveggel játszott. Rajta még nem látszott a pia,de a félelem és az elgondolkodás igen.
Még beszélnem kell vele. Meg van,amit nem mondtam el neki.
2013. szeptember 4., szerda
közérdekű
egy kis kihagyás után, újra itt vagyok :)
akik figyelik a Hate me! blogomat, azok az utóbbi időben
talán hiányolhatták az új fejezetet. de akik figyelik a facebook profilomat,
azok tudják, hogy nem hagytam fel az írással. az a helyzet, hogy elromlott a
gépem, és újat kéne venni, de még nem vagyunk ott… de annyit meg tudok tenni,
és meg is teszek, hogy a telefonomról a face profilomra, részekben rakosgatom
ki a részeket.
már a 20. fejezet következik, és megpróbálom minél gyakrabban
kitenni a fejezeteket. J
szóval, csak figyeljétek a jobb oldalt fellelhető face
profilomat, és olvasgassatok. a fejezeteket később ide is felteszem, csak az
még idő… J
legyetek rosszak!
Beth
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)